A paidagogos (gyermekvezető) már az ókorban többet jelentett, mint egyszerű rabszolgát. A rábízott gyermek fizikai és morális védelmezése, nevelése, a tananyag kikérdezése is a feladata volt. Néhol családtagként kezelték. Ma sincs kevesebb feladata a pedagógusnak: diákjai oktatásán túl testi, lelki fejlődésükért is fáradoznia kell. Szeretnénk a II. vatikáni zsinat Gravissimum educationis kezdetű deklarációját szem előtt tartva, pedagógusként segíteni a ránk bízott hallgatókat pedagógus (hittanár) és katekéta hivatásukra való felkészülésükben: „e hivatás sajátos szellemi és szívbéli adottságokat, nagyon gondos fölkészülést, állandó megújulást és alkalmazkodási készséget kíván.”
