A II. világháború előtt Magyarországon több szerzetesrend maga gondoskodott növendékeinek teológiai képzéséről: saját főiskolát tartott fenn számukra. A tanítórendeket erre szinte rá is kényszerítette a közoktatás fejlődése: a múlt század végétől törvény írta elő, hogy középiskolában csak egyetemi diplomával rendelkező tanárok taníthatnak. A ciszterciek, bencések, piaristák ekkor nyitották meg saját hittudományi főiskolájukat, avval a céllal, hogy növendékeik a teológiai tanulmányokkal párhuzamosan folytathassanak egyetemi tanulmányokat is az általuk választott szakokon.
1950-ben a megmaradt három férfi szerzetesrend tevékenységét az állam a lehető legszűkebbre korlátozta: két-két gimnáziumot tarthattak fenn, összesen nyolc osztállyal, tizenhat tanárral, a rendi növendékek összlétszáma nem haladhatta meg a tizennégyet. Mindhármuknak sikerült azonban hivatalosan is megtartaniuk saját rendi főiskolájukat. Ez lehetővé tette, hogy néhány teológiai tanár rendi keretben maradhatott, a növendékek pedig védettebb környezetben tanulhatták a teológiát. Bár 1948-ban már fölmerült egy közös tanárképző főiskola ötlete, a nem sokkal később kialakult helyzetben előnyösebbnek látszott az engedélyezett intézmények önálló fenntartása.
Az 1990-es változások nyomán több szempontból is új helyzet alakult ki.
- A négy évtizedes kényszerszünet után újrainduló szerzetek nem voltak abban a helyzetben, hogy egykori teológiai képzésüket újraszervezzék. Az egyházmegyei szemináriumok helyett az elöljárók szívesebben küldték szerzetes főiskolára fiataljaikat. Így természetesen adódott, hogy a piaristák főiskoláján 1991-től otthonra találtak 6–8 különböző szerzetesrend növendékei, a csornai premontrei fiatalok pedig Pannonhalmán, a bencéseknél tanultak teológiát.
- 1994-ben megszületett a Sophia teológiai főiskola, a Szent Gellért Hittudományi Főiskola kihelyezett tagozataként. Célja az volt, hogy – Magyarországon eddig ismeretlen kezdeményezésként – fiatal szerzetesnők részére biztosítson főiskolai szintű teológiai képzést. Mivel pedig a nővérek lekötöttsége igen nagy, képzésüket csak tömbösített formában, téli és nyári bentlakásos intenzív kurzusokkal lehetett megoldani. Az első évfolyam 1998-ban végzett, és kapott hittanári és lelkipásztori munkatársi diplomát, az utolsó kurzus pedig – immár a Sapientia Főiskola növendékeként – 2008-ban fejezte be tanulmányait.
- Az új felsőoktatási törvény 1993-ban kötelezően előírta minden állami és az állam által elismert egyházi vagy alapítványi egyetem és főiskola akkreditációját, tudományos szempontú minősítését. A törvény szerint csak akkreditált intézmények részesülhetnek állami támogatásban, és adhatnak ki az állam által is elismert egyetemi vagy főiskolai diplomát. A magas színvonalú képzés elsődleges feltétele, hogy legyen elegendő számú és megfelelő minősítésű oktatója az intézménynek.
A bencések, ferencesek és piaristák ekkor jutottak arra az elhatározásra, hogy egyesítik főiskolájukat. Be kellett látniuk: az erők fölösleges pazarlása, hogy tucatnyi hallgató részére önálló tanári kart tartanak fenn. A megnövekedett lehetőségek sokféle munkára szólítják el a rendtagokat. Hatékonyabb, magasabb színvonalú, gazdasági szempontból is előnyösebb képzést lehet folytatni egy közös főiskolán, amelynek tanári karát elsődlegesen a három alapító rend tagjaiból válogatják össze. Megszűnik az a belterjesség, amely minden jószándék ellenére eddig jellemezte e rendek teológiai képzését, s létrejöhet egy olyan, a kor színvonalán álló főiskola, amely nemcsak az akkreditáció kívánságainak képes megfelelni, hanem valóban versenyképes és párbeszédre kész társa lehet az ország egyéb főiskoláinak vagy akár egyetemeinek.
A rendi főiskolák egyesítése összhangban állt a magyar felsőoktatásban megindult reformfolyamattal, amelyben első helyen állt az integráció: a negyvenes évek végén szétdarabolt egyetemek újraegyesítése. (Akkor ugyanis – szovjet mintára – megszüntették a tudományok egyetemét átfogó hagyományos universitas-okat, és helyükbe egy-egy tudományágra specializálódott ún. szakegyetemeket hoztak létre.) Magyarországon így az európai átlagnál jóval nagyobb számú felsőoktatási intézmény működött, kevesebb hallgatóval, mint más, fejlettebb országokban. Az integrációhoz a kormányzat – a Világbanktól fölvett kölcsön felhasználásával – költségvetési támogatást is biztosított.
Az integráció csak az állami intézményekre vonatkozott ugyan, de pályázhattak egyházi intézmények is. Így történt, hogy a Szent Gellért Hittudományi Főiskola (kihelyezett tagozatával, a Sophia Főiskolával együtt), a Ferences Hittudományi Főiskola és a Kalazantínum Piarista Hittudományi és Tanárképző Főiskola élt ezzel a lehetőséggel, bejelentette egyesülési szándékát, és benyújtotta intézményfejlesztési tervét az integrációs pályázaton. (A kezdeti szakaszban meghívásukra részt vett a zirci Szent Bernát Teológiai Főiskola is, ők azonban végül mégis a különállás fenntartása mellett döntöttek.) Az új integrált főiskola a „Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola” nevet kapta. Létrejöttének hivatalos dátuma a magyar törvények szerint: 2000. január 1.
1996. április 15.
A négy rend elöljárója és a négy főigazgató közös szándéknyilatkozatot ír alá a Sapientia Szövetség létrehozásáról, és kérik Magyar Bálint művelődési és közoktatási minisztertől az Országgyűlés által történő jóváhagyást. A szövetség, illetve az integrált főiskola megalakításának szervezési munkáit a fenntartó rendek vezetőinek megbízásával Lukács László, a Piarista Hittudományi és Tanárképző Főiskola főigazgatója vállalja.
1996. szeptember 1.
Módosítják a Felsőoktatási Törvényt, elrendelve, hogy a társulni kívánó felsőoktatási intézményeknek először szövetséget kell alkotniuk, amely előkészíti a teljes integrációt. Két éves átmeneti állapot után válik lehetővé a társult intézmények teljes integrációja.
1997. április 30.
A fenntartók létrehozzák a „Szerzetesi Hittudományi Főiskolákat Fenntartó Intézmények Konferenciáját”, hogy a készülő szövetség, illetve az ebből kialakuló főiskola fölöttes egyházi hatósága legyen. A Konferencia felhatalmazást ad a főiskoláknak a Sapientia Szerzetesi Főiskolai Szövetség létrehozására az ideiglenes SzMSz alapján. Megalakul a szövetség szenátusa, és elindítja a szövetség jóváhagyatási eljárását.
1997. június
Megjelenik a felsőoktatási integrációt szabályozó törvényerejű rendelet. Az integrációkat pályázat útján kell elfogadtatni, amely egyúttal világbanki támogatásra is feljogosítja a nyertes intézményeket. A Sapientia Szövetség beadja integrációs pályázatát.
1997. október
Az intézményfejlesztési tervek pályázatán a Sapientia bizonyult a legjobbnak, és így elsőként dolgozhatta ki a pénzügyi támogatás konkrét felhasználására vonatkozó beruházási pályázatát. Ez év elejére alakult ki az integrációban sikeresen pályázó intézmények első csoportja: a Debreceni Egyetem, a Miskolci Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem mellett a Nyíregyházi Főiskola és a Sapientia Főiskola foghat hozzá állami forrásokból azokhoz a beruházásokhoz, amelyek szükségesek képzési reformjaik megvalósításához.
1997. november 7.
A négy szerzetesrend és a négy főiskola képviselői levelet intéznek Magyar Bálint miniszterhez, hogy segítse elő a szövetség törvényi elismertetését 1998. január 1-vel.
1997. november 19.
Megkezdődik az Intézményfejlesztési Terv (IDP) elkészítése Lukács László és Draskovits Imre irányításával.
1998. április 30.
Elkészül és határidőre beadásra kerül az IDP, amely 600 millió Ft támogatást céloz meg az új intézmény számára.
1998. május
A választások nyomán új kormány alakul. Az új oktatási kormányzat az integrációt kötelezővé teszi, és minden állami felsőoktatási intézményre kiterjeszti. 1999 elejére elkészítik az ország felsőoktatási intézményeinek új, integrált hálózatát. A parlament által júniusban elfogadott törvény szerint 2000. január 1-jétől az állam 17 egyetemet és 13 főiskolát működtet.
1998. július 2.
Mivel az IDP-pályázat sikeres volt, a Sapientia lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen a pályázat következő fordulóján, és elkészítse az Intézményi Beruházási Tervet (CIP) október 31-ig. Az előkészítés alatt álló integrált főiskola közös tevékenységeket kezd: továbbképzések szervezése, egységes könyvtárrendszer előkészítése, tantervek összehangolása, adminisztráció és gazdálkodási rendszer egységesítése.
1998. augusztus 31.
A négy szerzetesfőiskola és az azokat fenntartó szerzetesrendek szándéknyilatkozatban kötelezik el magukat a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Szövetség, majd két év elteltével az azt felváltó Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola létrehozására. Kötelezettséget vállalnak az IDP-ben foglaltak végrehajtására. Az integrációval létrejött új főiskola székhelye a három fenntartó szerzetesrend közti megállapodás értelmében a piaristák budapesti, Duna-parti épülete, amely ekkor még az ELTE BTK használatában van: Budapest, V., Pesti Barnabás utca 1. Az épületrészt a Piarista Rend a létrejövő Sapientia Főiskola rendelkezésére bocsátja. A fenntartók és a rend közti megállapodás értelmében a bérlet 30 évre ingyenes használatot biztosít a főiskolának, ennek fejében viszont a Sapientia a világbanki támogatásból rekonstruálja a főiskolát (könyvtárral, kollégiummal). A megállapodás értelmében a főiskolai kollégiumot a bencések és a ferencesek átengedik a piarista növendékház kizárólagos használatára.
1998 végéig
A Szövetségben részt vevő mindegyik főiskolán lezajlik a MAB intézményi akkreditációja. A főiskolákat a készülő egyesülésre való tekintettel akkreditálják.
1999. január 7.
A fenntartó szerzetesrendek vezetői és a főigazgatók levelet intéznek Pokorni Zoltán miniszterhez, kérve, hogy a Ftv. módosított mellékletében már az integrálódott főiskolát tüntesse fel, a Sapientia Szövetséget pedig ismerje el jogi személynek.
1999. március
A ciszterci rend kiválik a szövetségből.
1999. február–május. Létrejön a Tanulmányi és Oktatási Bizottság, amely kidolgozza a vatikáni jóváhagyáshoz szükséges dokumentumokat, továbbá az integrált főiskola SZMSZ-ét. Fokozatosan kiépül a szükséges adminisztrációs apparátus is.
1999. május 15.
A Fenntartói Konferencia elfogadja az új főiskola SzMSz-ét, és a Katolikus Nevelés és a Szerzetes (CIVS-CSVA) Kongregációba beadja a szükséges dokumentumokat a vatikáni jóváhagyás elnyerése érdekében.
1999. július 4.
A Sapientia Főiskola állami elismerést nyer: kihirdetik az 1999. évi LII. törvényt „a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról”. Ennek 2.§. (2) pontjában a törvény „elismeri és hozzájárul” a Sapientia Főiskola létrejöttéhez.
1999. október 27.
A Sapientia tanulmányi rendjét a Katolikus Nevelés Kongregációja 1999. július 22-i, 1038/99/2 sz. levelével jóváhagyja. A CIVCSVA 1999. október 27-én kelt, AG 47-1/99 sz. levelével létrehozza a Sapientia Főiskolát, és hat évre ad experimentum jóváhagyja szabályzatát.
1999. november 29.
A Fenntartói Konferencia elnöke levélben tájékoztatja a székhely megyéspüspökét, Paskai László bíborost a Sapientia létrejöttéről, jóváhagyásáról.
1999. november 30.
Megállapodás jön létre arról, hogy a 2000/2001. tanévtől kezdve a Ward Mária Hitoktatóképző Tanfolyam négy éves képzéssé alakul, mint a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hittanári szakának Ward Mária esti tagozata.
2000. január 1.
Az 1999/LII. törvény értelmében jogilag is létrejön a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola. A főiskola fenntartói konferenciája Lukács László piarista atyát nevezi ki főigazgatónak, amelyet állami részről megerősít Orbán Viktor miniszterelnök.
2000. január 8.
A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola hivatalos alakuló ünnepségén a három fenntartó szerzetesrend vezetője szentmise keretében aláírja az alapító okiratot az Angolkisasszonyok templomában. Ezt követően rendezik meg a Sapientia első tanulmányi napját Nemeshegyi Péter SJ előadásával a teológia alapkérdéseiről.
2000. január–május
A Piarista Tartományfőnökség megbízásából László Tamás építészmérnök és irodája elkészíti a Duna-parti piarista épületkomplexum felújításának tervét az elvi építési engedély megszerzéséhez.
2000. február 18.
A Sapientia beruházási terve (CIP) hivatalos elfogadást nyer.
2000. március 3.
Az Oktatási Minisztérium és a Sapientia képviselői aláírják a keretszerződést a beruházásra, amelyben az OM 5 millió USD erejéig támogatja a Sapientia beruházását. A program három projektet tartalmaz: az új főiskolán „az oktatás anyagi és adminisztratív feltételeinek megteremtése; intézményi könyvtár kialakítása; kollégium kialakítása”. A Sapientia vállalja az intézményi reformok végrehajtására kidolgozandó cselekvési terv elkészítését és annak időarányos végrehajtását. A beruházás koordinálását öt tagú Intézményi Beruházási Bizottság végzi (a Sapientiát a főigazgató és a főtitkár, az OM-et három tag képviseli).
Az elvi építési engedély elnyerése és az OM-mel kötött szerződés alapján már a világbanki előírások szerint történik a tervező, a bonyolító és a kivitelező kiválasztása az integrált Sapientia Főiskola, továbbá a könyvtár és a kollégium részére szükséges helyiségek rekonstrukciójához. A tervezői megbízást László Tamás építészmérnök és irodája nyeri el, a bonyolító az Óbuda-Újlak Kft, a kivitelező pedig a Kivitelezők a Magyar Felsőoktatásért konzorcium. A pályáztatások, a tervezés, a szükséges engedélyek beszerzése egész éven át folyik.
2000 szeptemberében
Elkezdődik az integrált főiskola első (2000-2001.) tanéve. A tanítás a piaristák Duna-parti épületének néhány tantermében folyik, az adminisztráció a Ferenciek terén, a Vigilia Kiadó helyiségeiben végzi munkáját.