Mi mással kezdhetné az erkölcsteológus, minthogy az erkölcsteológia a legfontosabb tudomány. Az ember önmagának feladott feladat, a legégetőbb kérdése: „Hogyan éljek jól, hogy aztán boldog legyek, üdvözüljek?” Minden más kérdést a világra, önmagára, az emberekre, Istenre vonatkozóan ezért tesz föl. A „Mi van? Ki vagyok? Ki az Isten?” kérdések mozgató rugója a „Hogyan éljek jól?” egzisztenciális kérdés. Az élet vezetésében éppen az a nehéz, hogy elsőre jól kell élni, előre akarunk okosak lenni, nem utólag. Az erkölcsteológia (teológiai etika) az a tudomány, ami az igényes válaszok megtalálására indít: begyűjti más diszciplínák eredményeit az Istenről (teológia) és a világról (szaktudományok), s azt lefordítja az élet vezetése síkjára, relevánssá teszi az egyéni és a közösségi életvezetés számára. Módszertanában ezért olyan, mint a kaméleon: két szemmel pásztázza a valóságot. Egyrészt figyel a teológiára, különösen a dogmatikára, a biblikumra és a spiritualitásra; másrészt komolyan veszi a az empirikus és humántudományok eredményeit.
