Szimulált lelkigondozói beszélgetés - alkalmassági szűrőgyakorlat

Az alkalmassági szűrőgyakorlat célja, hogy a hallgató meggyőzően bizonyítsa, a képzés első éve alatt kialakult benne a lelkigondozáshoz szükséges alapvető szakmai tudatosság és szakszerű segítői attitűd.

A Szimulált lelkigondozói beszélgetés – alkalmassági szűrőgyakorlat teljesítése szigorú előfeltétele a Pasztorális tanácsadás képzés másodéves tanegységeinek.

Az alkalmassági szűrőgyakorlaton először a hallgatók szimulált lelkigondozói beszélgetéseire kerül sor, amelyekről videófelvétel készül. E beszélgetésen csak az adott hallgató, a főiskola által felkért önkéntes szerepjátékos, a szakfelelős és a Gyakorlatkísérő szemináriumok vezetői vannak jelen. Ezt követi a felvételek közös visszanézése és kiértékelése, mely során a hallgatók egyfelől saját magukra és a beszélgetésükre reflektálnak, másfelől a kliens szerepéből az önkéntes szerepjátékostól és hallgatótársaiktól, valamint a jelenlevő oktatóktól kapnak visszajelzéseket a szimulált lelkigondozói beszélgetésükre. Az alkalmassági szűrőgyakorlat végén a szakfelelős és a Gyakorlatkísérő szemináriumok vezetői mindezek figyelembevételével az alábbi kompetenciák alapján értékelik a hallgató alkalmasságát a lelkigondozói szolgálatra:

• melléállás: a hallgató képes a kliens mellé állni, feltétel nélkül elfogadni őt adott élethelyzetében, ítéletmentes hozzáállást és kommunikációt tud kialakítani a kliens felé.
• odafigyelés, meghallgatás: a hallgató képes odafigyelni a kliensre, meghallani, befogadni, visszatükrözni a kliens verbális és non-verbális kommunikációját, a beszélgetés során megjelenő kimondott és kimondatlan érzéseit, illetve képes ezek árnyalt megfogalmazására. Felismeri, hogyan változnak a kliens érzései, gondolatai, kérdései, kételyei a beszélgetés során. Észreveszi a kliens erőforrásait és gyengeségeit.
• önreflexió: a hallgató képes reflektálni saját érzéseire és megnyilvánulásaira, illetve megnevezni mindazt, ami gátolja őt a kliens ítéletmentes elfogadásában, a kliensre való odafigyelésben, a meghallgatásban.
• nyitottság: a hallgató képes nyíltan és őszintén a csoport elé tárni munkáját, valamint befogadni a csoporttársak és a csoportvezetők pozitív és negatív visszajelzéseit.
• segítői attitűd: a hallgató képes kilépni korábbi szerepmintáiból (oktató, direkt tanácsadó, problémamegoldó, lelkipásztor stb.), segítői viszonyulással mozgósítani a kliens saját erőforrásait, kivárni a kliens saját döntéseit és megoldásait, együttérzéssel reagálni a kliens megnyilvánulásaira, és változtatni elgondolásain, ha új helyzet adódik.

A hallgató rövid segítő beszélgetést folytat egy önkéntes, a főiskola által felkért szerepjátékossal. E szimulált lelkigondozói beszélgetés során, amelyben olyan jellegű élethelyzet, elakadás, probléma kerül elő, amivel kliensek általában egy lelkigondozóhoz fordulnak, a hallgató tanújelét kell adja annak, hogy képes non-direktíven kísérni, illetve érzelmi és kognitív tartalmakat visszatükrözni.