Gyakorlatkísérő szeminárium II.

A segítő beszélgetés alapkérdései (PTSZFAK/E)

A gyakorlatkísérő szeminárium a Pasztorális tanácsadás képzés gerincét képezi, mind a négy félévben megjelenő tantárgy. Célja a segítői kompetenciák és készségek kialakítása. Az egyes félévek tartalma és követelményei egymásra épülnek, hogy biztosítsák a hallgatók folyamatos szakmai fejlődését. Akiben nem alakulnak ki az egyes félévi követelményekben meghatározott készségek és kompetenciák, az azt jelenti, hogy az illető nem alkalmas a segítői munkára. Ezért a gyakorlatkísérő szeminárium szűrő szerepet tölt be: minden félévben egy szakmai grémium véleményét is figyelembe véve a tantárgy oktatói a hallgató szakmai alkalmasságát mérlegelve döntenek arról, hogy a hallgató folytathatja-e a képzést. A grémiumot több, a képzés aktuális félévében közreműködő oktatója alkotja.

A terepgyakorlatból hozott jegyzőkövek segítségével a pasztorális tanácsadás kereteinek megismertetése, a személyközpontú segítés alapelveinek gyakorlati elsajátítása. Felkészíteni a hallgatókat szerepjátékok, esetelemzések, önreflexiós gyakorlatok felhasználásával a pasztorális segítő kapcsolat létrehozására és működtetésére.

Ismeri, mit jelentenek a lelkigondozói tevékenység során az alábbi kompetenciák, és azokat a követelményeknek megfelelő szinten képes magában fejleszteni: melléállás, segítői attitűd, odafigyelés és meghallgatás, jelenlét, önreflexió, teológiai/spirituális reflexió, nyitottság, integráció, szakmaiság. 

A segítő kapcsolati tér létrehozása. Melléállás, kísérés. Meghallgatás, odafigyelés, segítő attitűd. Segítő kapcsolat, gyógyító beszélgetés. Segítői készségek. Reagálás a kognitív tartalomra. Reagálás az érzelmi tartalomra. Időkeret és kompetenciahatárok. A segítői kapcsolat folyamata, célok megfogalmazása, a kliensben végbemenő változások nyomon követése.

A megadott terephelyen (a II. félévben egy szenvedélybetegekkel foglalkozó intézményben, vagy börtönben) lezajlott beszélgetések alapján pasztorális tanácsadói esetekről készített 4 jegyzőkönyvnek a megadott formai követelmények szerint, megadott időre történő beadása és aktív részvétel az órai megbeszéléseken. A jegyzőkönyvek közül 3 egyazon személlyel lefolytatott beszélgetéssorozat kell, hogy legyen. A félév végén gyakorlati vizsgára kerül sor: minden hallgató beszélgetést folytat egy szerepjátékot vállaló önkéntessel. A beszélgetésben tanújelét kell adnia annak, hogy tud non-direktíven kísérni és hogy tud érzelmi és kognitív tartalmakat visszatükrözni.

Baumgartner, Isidor: A gyógyító lelkigondozás – emmauszi út, Embertárs 1 (2003/1) 7–19; Baumgartner, Isidor: Távolmaradás és eltávozás a lelkigondozói kísérésben, Embertárs 2 (2004/2) 139–147; Baumgartner, Isidor: A pszichoanalízis és a diakóniai-gyógyító lelkigondozás, Embertárs 4 (2006/1) 11–29; Buda Béla: A lelki segítés alapkérdései, in Kulcsár Éva (szerk.): Tanácsadás és terápia, ELTE Eötvös, Budapest, 2009, 11–52; Chevallier Laetitia FMM: Lelki kísérés és lelkigondozás. Határmezsgye a lelkigyakorlat-adásban, Embertárs 7 (2009/4) 338–355; Kézdy Anikó – Somogyiné Petik Krisztina: A segítő helyzethez kapcsolódó saját élmények feltárása és feldolgozása, Embertárs 4 (2006/3) 196–204; Klessmann, Michael (szerk.): A klinikai lelkigondozás kézikönyve, Debreceni Református Hittudományi Egyetem, Debrecen, 2002; Nemes Ödön – Kővári Magdolna: Pasztorális segítőkapcsolat a gyakorlatban, Embertárs 4 (2006/1) 41–48; Stollberg, Dietrich: Pastoral Counseling. A pasztorális konzultáció meghatározása, Embertárs 2 (2004/2) 148–151; Tomcsányi Teodóra – Vikár György – Csáky-Pallavicini Roger: A lelkigondozói, a mentálhigiénés és a pszichoterápiás segítő kapcsolat, Embertárs 4 (2006/1) 30–40; Tringer László: A gyógyító beszélgetés, Semmelweis Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, Budapest, 2003; Weiher, Erhard: Spiritualitás a betegek és haldoklók kísérésében, Embertárs 4 (2006/1) 83–89.