A program szakmai hátterét részben a római Gergely Egyetemhez kapcsolódó Institute of Anthropology – Interdisciplinary Studies on Human Dignity and Care (IADC) képzése adta, ugyanakkor a Sapientia programja ennél szélesebb és mélyebb megközelítésre törekszik. A tematika nem csupán a szexuális visszaélések felismerésére és kezelésére koncentrál, hanem az emberi méltóság teológiai, pszichológiai, pedagógiai, jogi, kommunikációs és közösségi dimenzióit is vizsgálja. A – gyermekekkel kapcsolatos bántalmazásokon túl – fókuszában mindazon emberi kapcsolatok és intézményi helyzetek állnak, ahol határátlépések, visszaélések vagy méltóságsértések történhetnek.
Gyakran felmerül a kérdés: miért kell újra és újra beszélni a bántalmazásokról? A résztvevők közös felismerése, hogy a kérdés nem kerülhető meg, mert közösségeinket, intézményeinket és személyes kapcsolatainkat egyaránt érinti. A képzés ugyanakkor fontos szemléletváltást is hangsúlyoz: nem elegendő pusztán reaktívan válaszolni a problémákra. A cél az, hogy az egyház és minden emberi közösség valóban biztonságos hellyé váljon. Ebben kulcsszerepe van a prevenciónak, a tudatosságnak és a felelősségvállalás kultúrájának.
Miközben az abúzusesetek kezelése az igazságosság és a felelősségvállalás szempontja miatt is elengedhetetlen, a képzés rámutat arra is, hogy az áldozatok, valamint a sérüléseket hordozó közösségek észrevétele és kísérése az irgalmasság konkrét cselekedete lehet. Mindeközben a kereszténység pozitív üzenetet hordoz az emberi méltóságról, ezért a témával való hiteles és bátor foglalkozás az evangelizációval is összekapcsolható.
Az évfolyam különleges értékét adta a résztvevők sokszínűsége. A csoportban pedagógusok, szociális területen dolgozó szakemberek, kommunikációs munkatársak, hitoktatók, ifjúságpasztorációban szolgálók, oktatásszervezők, rendészeti területen dolgozók; egyházi személyek – papok, szerzetesek és világi munkatársak – tanultak együtt. Vezetői és beosztotti szerepben dolgozó résztvevők egyaránt jelen voltak, ami különösen gazdag tapasztalatcserét és párbeszédet tett lehetővé.
A nehéz és sokszor fájdalmas témák ellenére a képzést végig áthatotta a derű, az együtt gondolkodás és a közösségi tapasztalat öröme. A program nem pusztán tudásátadást jelentett, hanem erőteljes önreflexiót, kompetenciafejlesztést és spirituális feldolgozást is. A résztvevők szakmai és emberi közösségre találtak egymásban, miközben együtt keresték annak lehetőségét, hogy közösségeink hogyan válhatnak érzékenyebbé, felelősebbé és biztonságosabbá az emberi méltóság védelmében.
Az idei, immár harmadik évfolyam résztvevőivel együtt Magyarországon eddig összesen 58 hallgató végezte el a 120 órás képzést. A program a következő tanévben ismét elindul; a jelentkezés részletei a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola honlapján érhetők el.
Szerző: Dobszay Márton Benedek OFM, a képzés vezetője