Világvallások etikája

A vallásos magatartást megvizsgálva mélyebb ismereteket adni a vallási és erkölcsi jelenségek tanulmányozásához, hozzásegíteni a vallások alapjainak felismeréséhez, összefüggéseik megértéséhez. Rendszerezni az ismereteket és tapasztalatokat a kultúrák sokféleségében élő emberről, kiemelve a hasonlóságokat és láttatva a különbözőségeket.

Bővíti a vallással kapcsolatos antropológiai és vallási ismereteit. Képes felelős és kritikai gondolkodásra a vallásos jelenségeket illetően. Keresi mások megértésének módját, tudatosan törekszik a közös gondolkodásra, megalapozott érvekre támaszkodó párbeszédre.

1–2. A keleti vallások emberképe és etikája. 3–4. A zsidó és keresztény vallás. Az agnosztikusok emberképe és etikája.

Aktív órai részvétel, beadandó dolgozat készítése. A félév végén gyakorlati jegy.

Küng, Hans: Világvallások etikája, Egyházfórum, Budapest, 1994; Greshake, Gisbert: Az élet vége? Halál – feltámadás – lélekvándorlás, Új Ember, Budapest, 2001.

Bürkle, Horst: Az istenkereső ember. A világvallások istenkeresése, Agapé, Szeged, 1998; Ries, Julian (szerk.): A szent antropológiája. A homo religiosus eredete és problémája, Typotex, Budapest, 2003; Nemzetközi Teológiai Bizottság: A kereszténység és a vallások, Szent István Társulat, Budapest, 1998; Gál Péter: A New Age keresztény szemmel, Szent István Társulat, Budapest, 2010; Bellinger, Gerhard J.: Nagy valláskalauz, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993; Epiktétos kézikönyvecskéje vagyis a stoikus bölcs breviáriuma, Gladiátor Kiadó, Budapest, é. n.; Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék története, 1–3. kötet, Osiris, Budapest, 2002–2003; Kendeffy Gábor – Kopeczky Rita (szerk.): Vallásfogalmak sokfélesége, Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan, Budapest, 2012.