Az embervezetés művészete

Notker Wolf OSB – Enrica Rosanna FMA, Az embervezetés művészete
Leo G. Linder közreműködésével (Ford. Németh Attila)
L'Harmattan-Sapientia, 2011.

Ahol emberekről van szó, ott nem lehet menedzselni. Embereket csak vezetni lehet. De vajon az embervezetés művészete tanulható-e? A vezetői képességeket el lehet-e sajátítani? Mennyit számít a vezető személyisége? Melyek egy jó vezető legfontosabb teendői? Van-e különbség férfi és női vezetési stílus között? Miért kell ma bátorság a tekintély gyakorlásához? Hogyan kerülhetjük el a hatalmunkkal való visszaélés csapdáit?

A bencés prímás apát és a szalézi Rosanna nővér ezekre a kérdésekre keresi a választ. Két szólamban megírt, tapasztalataik gazdag tárházát megnyitó könyvük végigkísér bennünket a legjelentősebb vezetői helyzeteken: a vállalkozások és a politika, a szerzetesélet és a csapatmunka, az iskola és a gyermeknevelés világán. 

Notker Wolf OSB 1940-ben született Bad Grönenbachban. 1961-ben belépett a Sankt Ottilien-i bencés monostorba. 1962-től 1965-ig filozófiát tanult a római Sant’Anselmo Pápai Bencés Egyetemen, majd 1965-től 1970-ig filozófiát, teológiát és természettudományokat a müncheni Ludwig Maximilian Egyetemen. 1968-ban pappá szentelték. 1971 és 1977 között természetfilozófiát és tudományelméletet tanított a Sant’Anselmón. 1974-ben filozófiai doktorátust szerzett. 1977-től 2000-ig a Sankt Ottilien-i monostor főapátja volt. 2000 óta a bencés konföderáció prímás apátja Rómában. Apáti jelmondata: Jubilate Deo!

Keresett előadó (nemcsak egyházi körökben), számos könyve és több zenei albuma is megjelent (elektromos gitáron és főleg fuvolán játszik). 

Enrica Rosanna FMA, 1938-ban született Busto Arsizióban (Olaszországban). Szalézi (Don Bosco) nővér, a Segítő Szűz Mária Leányai szerzetesrend (Figlie di Maria Ausiliatrice) tagja.
Teológiai és szociológiai tanulmányai után 1972-ben (első nőként) a Pápai Gergely-Egyetemen szerzett doktorátust. Tanított a szalézi és a lateráni egyetemen, valamint az Auxilium neveléstudományi pápai fakultáson, melynek 9 évig dékánja is volt (az első nő, aki pápai egyetemen tanított). Szakértőként több püspöki szinóduson is részt vett. 2004-től 2011 októberéig a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának altitkára volt (az első nő, aki ilyen magas tisztséget kapott a római kúriában).

Könyveit, cikkeit elsősorban vallásszociológiai, pedagógiai, szerzetesélettel, fiatalokkal, nőiséggel kapcsolatos témákról írta. Rendje központi római házában él.