A vallásosság erkölcsi erénye

Papp Miklós, A vallásosság erkölcsi erénye
L'Harmattan-Sapientia, 2015.
A kötet megjelenését az NKA támogatta.

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Morálteológia Tanszéke könyvsorozatot indított Teológiai etika címmel. A sorozat célja nemcsak a főiskolán használt jegyzetek igényes formában való kiadása, hanem a legújabb erkölcsteológiai reflexiók megismertetése a széles olvasóközönséggel is, hiszen napjainkban egyre jobban érezzük a nagykorú kereszténység teológiai éhségét. Jó szívvel ajánljuk magánolvasásra, felnőtt hittanra, teológiai tanulmányozásra.

Krisztus felszólítását „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mt 22,21) – többnyire a szétválasztás értelmében fogjuk fel, pedig Krisztus tanításában az Isten és a felebarát szeretete mindig a legszorosabb egységben van, ezért a fenti mondatot az összetartozás szellemében is értelmezni kell. Eszerint ha megadjuk az embereknek, ami az embereké, akkor ezzel Istennek is adunk. S fordítva: csak akkor tudjuk megadni az embereknek, ami az embereké, ha megadjuk Istennek is, ami az övé. Így az erkölcs és a vallás világa egymást erősíti és tisztítja, amire korunkban égetően szükség van. Amikor az Isten iránti tiszteletben igényesek vagyunk, akkor ez visszahat az embertársainkkal s önmagunkkal való viszony igényességére is. Amint viszont az igaz Isten felé lazul az erkölcsi igényesség, az magával rántja az ember iránti tiszteletet is.

Jelen kötet a vallásosság erényét járja körül, hogyan kell igényesnek lenni az imádságban, a szent dolgok tiszteletében, mi az értelme a vasárnapnak, az ünneplésnek, s melyek a fő bűnök ezen a területen. A könyv áttanulmányozása során kiderül, mennyire fontos az erkölcsi életvezetésünkhöz a vallásosság erényének igényes megélése, mennyire nélkülözhetetlen a „morál lelkének” elmélyítése ahhoz, hogy a „morál testét”, mindennapi döntéseinket jól vezethessük. Lassan belátjuk az ősi bibliai mondat igazságát: „Akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek” (Bölcs 6,10).