A „Szombat-év” * A keresztény segítségnyújtás formái

A „Szombat-év” * A keresztény segítségnyújtás formái
Kiadja a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola megbízásából a Vigilia Kiadó, Budapest, 2012.

Füzetünk a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola által 2011. április 2-án és november 12-én rendezett tudományos konferenciákon elhangzott előadások szerkesztett szövegét tartalmazza.

A hivatás folyamatos gondozása, illetve az egyéni megújulási programok mögött az a meggyőződés áll, hogy a végső nyugalomtól még messze vagyunk, a tökéletesség, az életszentség – mindaddig, amíg a földön élünk – nem lehet befejezett tény, hanem csak elérendő cél, amely felé halálunkig haladnunk kell. Ez az úton levés azonban fárasztó, időnként kimerítő is lehet. Ezért kell az úton meg-megállnunk, hogy erőt merítsünk a folytatáshoz. Erőt pedig nem meríthetünk mástól, csak az Úrtól.

Márfi Gyula

Sokszor a segítésünknek arra kell elsődlegesen irányulnia, hogy a megszólított egyáltalán meg tudja fogalmazni önmagának is és Istennek is, hogy mire irányulnak mély vágyai, mi az, amire szüksége van ahhoz, hogy az élet kiteljesedhessen benne. Mert minden gyógyulás és kiteljesedés végső soron Istentől jön, és minden segítés végső célja az egyén kiteljesedése és boldogsága, ’hogy élete legyen és teljében legyen’ (Jn 10,10), ami sohasem öncélú, mert egyben a közösség javára, a közjóra is irányul. A keresztény segítő pedig nem több, mint eszköz Isten folyamatosan teremtő munkájában.

Kővári Magdolna SSS