Elöljárni a szeretetben

Elöljárni a szeretetben. Szerkesztette: Pákozdi István.
Kiadja a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola megbízásából a Vigilia Kiadó, Budapest, 2004.

Füzetünk a főiskola Gyakorlati Teológiai Tanszékének kiadványa.

„Krisztus mindig jelen van egyházában, de kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Ebben a nagy műben, amely Istent tökéletesen megdicsőíti, az embert pedig megszenteli, Krisztus mindenkor maga mellé emeli, társává teszi az egyházat, szeretett jegyesét; az egyház pedig segítségül hívja Urát és általa hódol az örök Atyának. Méltán foghatjuk fel tehát a liturgiát úgy, mint Jézus Krisztus papi szolgálatának gyakorlását. Ebben érzékelhető jelek jelzik és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus misztikus teste pedig, vagyis a Fő és a tagok együtt, teljes értékű nyilvános istentiszteletet mutatnak be. Így tehát minden liturgikus ünneplés egyedülállóan szent cselekmény: Krisztus, a pap, és teste, az egyház viszi végbe; hatékonyságát nem is éri el az egyháznak semmi más cselekedete, sem rangban, sem mértékben.”

A II. Vatikáni zsinat 40 évvel ezelőtt megjelent
Sacrosanctum Concilium konstitúciója, 7. pont