Közösségi színjátszó-vezető képzés

1948-ig Magyarországon szinte minden iskolában és templomi közösségben volt közösségi színjátszás, léteztek színjátszó csoportok. 1948-ban az iskolák államosításával egyidőben, ezeket mint a klerikális reakció és a „szabad gondolkodás” fellegvárait felszámolta az új, kommunista rendszer. A kommunizmus és a szocializmus évei alatt, újraindult az amatőr színjátszó mozgalom, de elsősorban nem iskolai és egyházi keretekben, hanem attól függetlenül, felülről irányított célok alapján. A rendszerváltást követően, egyre jobban megjelenik a színjátszás és a drámapedagógia az oktatásban, azonban ma is az látszik, hogy az iskolai színjátszás létének négy alapcélja még mindig nem szolgálja a jövő gondolkodó állampolgárainak képzését.

Hisszük és valljuk, hogy az évszázados hagyományokra visszatekintő templomi és iskolai színjátszás vezetőinek képzésével, a jövő gondolkodó és cselekvő polgárainak képzését szolgáljuk. A színjátszáson keresztül négy kiemelt területen érhetünk el előrehaladást. 

1. Közösségteremtés
2. A diákok szellemi kreativitásának és művészi alkotóképességének fejlesztése
3. A diákok fogalmi gondolkodásának bővítése
4. Előadói képességek, retorika, beszédkészség fejlesztése és a saját lelkünkkel való foglalkozás igényének elősegítése. 

A közösségteremtés.

A klasszikus iskolai színjátszásban a diákok, tanárok közösen írták és hozták létre a darabokat. Ebben a munkafolyamatban megszületett egymás ötleteinek, gondolatainak elfogadása és elismerése által a másik tisztelete és a közös munka tapasztalata.

A diákok szellemi kreativitásának, művészi alkotóképességének fejlesztése.

A diákok a színjátszás által a történelmi, nyelvi, irodalmi, akár természettudományos ismereteiket egy területen, egységben tudják értelmezni, megfogalmazni. Ezáltal a lexikális tudásuk élő ismeretté válik, amelyet élő kreatív módon tudnak felhasználni már az iskolában is és később az életben is.

A diákok fogalmi készletének bővülése.

Mindannyian megküzdünk azzal, ha az a feladatunk, fogalmazzuk meg mi a bűn, mi a jóság, mi az erény, mi a fösvénység, mi az árulás, mi a gyalázat. Ha azonban ezeket a fogalmakat a színpadon kell ábrázolnunk és megjelenítenünk, akkor érthetővé, értelmezhetővé és használhatóvá válnak számunkra.

Az előadói képességek, retorika, beszédkészség és a saját lelkünkkel való foglalkozás fejlesztése.

Azok a diákok, akik már az iskolában képesek több száz társuk elé kiállni, beszélni, megfogalmazni gondolataikat, mindezt úgy, hogy megismerik az általuk megjelenített hősök lelki működését, képesek lesznek a való életben is ily módon kiállni értékrendjük képviseletéért és reflektív módon viszonyulni saját lelki, szellemi, működésükhöz.

Ennek a négy célnak a megvalósulása elősegíthető a közösségi színjátszó-vezető képzésen résztvevők képességeinek szakirányú fejlesztésével.

KÖVETELMÉNYEK:

• Tanúsítvány kiadásának feltételei: Részvétel az órák 80%-án, a tematikai egységek zárófeladatainak kivételnélküli elkészítése; a helyzetgyakorlat rendezői levezetése legalább megfelelő szinten és egy közösségi színmű rendezői elemzése legalább megfelelő szinten. A képzési részegységekben kapott feladatokat teljesíti a résztvevő (lsd. Gyakorlatok), és ezzel egy szakmai portfóliót készít, ami egyben előkészület a záró feladat teljesítésére.

• Záró ellenőrzés módjának megnevezése: Helyzetgyakorlat rendezői levezetése és egy közösségi színmű rendezői elemzése.

• Záró ellenőrzés módjának leírása: A résztvevő az utolsó képzési alkalmon rendezőként levezet egy helyzetgyakorlatot, amire már a képzés során a részfeladatok segítségével előkészült (szakmai portfolió). Valamint az utolsó képzési alkalmat követő 30. napig benyújtja a színmű rendezői elemzését . A helyzetgyakorlatot és az elkészített elemzést (a képzés szakmai vezetője „klasszikus módon” nem értékeli, csak szakmai visszajelzéseket ad. A feladatok érdemi elvégzése elegendő a teljesítés elfogadásához. Értékelés: teljesített / nem teljesített/kimagaslóan teljesített. A képzés szervezője a teljesítést jegyzőkönyvben rögzíti és hitelesíti. Az elemzés a képzés végén a résztvevő személyes anyagát képezi, amelyet a képzés szervezője nem őriz meg.

• Záró ellenőrzés értékelési szempontjainak meghatározása:

1. Az egyéni feladat elkészült-e? (igen/nem)

2. A páros, kiscsoportos, helyzetgyakorlatok vezetését a képzésben tanultak alapján végezte-e? (igen/nem/kiemelkedően)

3. Részt vett-e az előírt mértékben a foglalkozásokon? (igen/nem)

4. Az órai gyakorlatokban tevékenyen részt vett-e? (igen/nem/kiemelkedően) 

5. A tartalmi értékelés szempontjai az egyéni feladat, a megadott mű elemzésével kapcsolatban. 

4. a) A tanult szakmai anyag elemeit, szempontjait használta-e? (igen/nem/kiemelkedően)

4. b) Megfogalmaz-e az anyagban saját munkájára vonatkozó, lehetséges további távlatokat? (igen/nem) 

6. A tartalmi értékelés szempontjai a helyzetgyakorlat vezetésével kapcsolatban:

6. a) A tanult szakmai anyag elemeit, szempontjait használta-e a gyakorlatban is? (igen/nem/kiemelkedően)

6. b) A gyakorlatban résztvevő társaival szemben alkalmazott viselkedésmód, hangnem, beszédstílus megfelel-e a képzésben egyeztetett, elfogadott és így előírt normáknak? (igen/nem/kiemelkedően)

Ha mindezek megvannak, akkor jó a feladat értékelése és elfogadott a teljesítés. Ha bármelyik pontban, legalább egy helyen „nem” szerepel, a képzés teljesítése nem fogadható el.  Ha legalább három értékelési szempontban „kiemelkedően” értékelést kapott, akkor az egész képzés értékelése „kiemelkedő”.

• A záró értékelésre vonatkozó formai elvárások:

  A helyzetgyakorlat ideje: az utolsó képzési alkalom.

  A rendezői elemzés terjedelme 4 A4-es oldal. 

  Beadási határidő: az utolsó képzési alkalmat követő 30. nap.