A küszöbre ülést talán már nem kell tiltani, de felfelé ível a vallásturizmus – derült ki a Sapientia Napon november 7-én. A 2026/27-es tanév őszi félévének Sapientia Napja a vallásturizmus témáját járta körül: szerte az országból érkeztek a téma szakértő előadói és az érdeklődők, akik megtöltötték a szerzetesi főiskola nagyelőadóját.
A hagyományosan konferencia formát öltő Sapientia Nap ez év őszi témája a főiskola ötlete volt, amelynek megvalósításához szakértőként Domjánné dr. Nyizsalovszki Ritát, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) Turizmus tanszékének vezetőjét kérte fel Bagyinszki Ágoston OFM rektor.
A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektora már a rendezvényt megnyitó szavaiba belecsempészett egy aznap azután sokat hallott szakterminust: desztinációként hivatkozott a közeli Ferenciek terén álló templomra, ahol korábban templomigazgatóként szolgált. A kórus alatt látható Mária-kápolnára hívta fel a figyelmet, amelynek oltárképén ez a felirat szerepel: Sapientia Patris; majd arra mutatott rá, hogy a helyeket éltető emberi tapasztalat megértésére is szükség van. Különböző indítékkal lépünk be a templomba, ahol a fogadó közösség felelőssége is, hogyan mutatja meg a helyet, miközben a látogató szabadsága megmarad.
A rektor ezután külön köszöntötte Domjánné dr. Nyizsalovszki Ritát, a konferencia szakmai szervezőjét, aki át is vette a szót. Az EKKE Turizmus Tanszékének vezetője többek között arról beszélt, hogy a zarándoklat az egyik legrégebbi, vallással kapcsolatos mobilitási forma. Szakrális helyszínekre irányul, és mindig fel is merül a kérdés: hogyan tudjuk összeegyeztetni a szentet és a profánt? Emellett számos fontos kérdést vet fel a téma, például azt, hogyan lehet a vidékfejlesztés eszköze a vallásturizmus.
Az első előadást Szontágh Szabolcs, a Nemzeti Vallásturizmus Tanács főtitkára, református lelkész tartotta, aki kapcsolódva Bagyinszki Ágoston szavaihoz, egy másik desztináció irányába mutatott: a Szilágyi Dezső téri templom felé, ahol sokáig szolgált, majd bemutatta jelenlegi szolgálati helyét: egy Kisgyőr nevű települést a Bükk lábánál. Ezután azt a keretrendszert ismertette, amelynek segítségével láthatóvá szeretnék tenni mindazt az értékkincset, amely mára már elérhetővé vált. A hallgatóságnak bemutatta egyben katolikus jobbkezét, a szintén jelen lévő Liszka Leventét is. Hangsúlyozta, az egyházak nélkül nem érdemes a vallásturizmus témáról beszélni, illetve hogy számukra a fontossági sorrendben legfelül a misszió helyezkedik el; nemcsak a kövek fontosak, hanem a lélek is. Különlegességet jelent, hogy élő közösségeink vannak, több egyház van jelen, akik között ökumenikus együttműködés zajlik, sokszínűség jellemzi Magyarországot. Figyelmeztetett rá, hogy noha egyházaink azt feltételezik, hogy „alacsony küszöbűek”, vagyis könnyen betalálnak az emberek, ez valójában nem így van.
Érintette a turizmussal kapcsolatot stratégiákat (NTS 2030 – Turizmus 2.0), kiemelve, hogy nem mindegy, hova akarjuk beilleszteni a vallásturizmust, hiszen olyan ez, mint egy puzzle: ha nem ott lenne a helye, az diszkomfortot okoz. A stratégia kialakításánál 12 intézkedést határoztak meg, köztük a népszerűsítést, mert sok esetben a saját, országon belüli kincseinket sem ismerjük. Hangsúlyozta a vallásturizmus egyik fontos jellemzőjét: nem évszakhoz kötött, nem szezonális; az egyházi ünnepeknek jelentős szerepük van benne. Értékkincseink egyik végletét azok a pontok jelentik, ahol egy elmosódott telefonszám van az ajtón, másik véglet pedig a Pannonhalmi Főapátság vagy a Dohány utcai zsinagóga szintű professzionális hozzáállás.
A látogatók motivációi egyaránt lehetnek vallásiak vagy világiak; de a desztinációs értékajánlat fejlettsége mindenkit érint: hogy van-e mosdó, tudunk-e kávét inni, esetleg ebédelni, van-e szálláslehetőség a közelben.
Következő előadást dr. Rátz Tamara, a Kodolányi János Egyetem Turizmus Tanszékének vezetője tartotta tradíció és innováció szerepéről. Utazás és zarándoklat között a különbség nem feltétlenül az úti célban, hanem a megélésben rejlik – mutatott rá. Turista és zarándok átjárható szerepek lehetnek.
A vallási turizmus motivációi között az előadó megemlítette a vallásgyakorlást, az identitáskeresést, a kulturális örökség megismerését, a természetvágyat, az elvonulásra való igényt. A nemzetközi kutatás vizsgálja a vallási tapasztalat, a motivációk, az identitás, az örökségvédelem mellett a helyi közösségek kérdését, a látogatói élményt, a vallásturizmus hosszú távú hatásait is. Újabb kutatási terület a spirituális élmény transzformatív hatása, a klímaváltozás, a vallásturizmus karbonlábnyoma, a motivációk változása az életút során.
Az új technológiák szerepet játszanak a terület változásában, megjelentek az online zarándoklatok is, először a covid idején. A digitális innováció számtalan applikációt foglal magában, virtuális hozzáférést, a tartalomszolgáltatás újabb és újabb módjait.
A turistának feladata, hogy pénzt költsön – hangzott el –, de nem mindegy, hogy mire: fontos szempont lenne, hogy a helyi közösségek segítésére is jusson.
Rátz Tamara kiemelte azt az igényt, hogy nem csak információt szeretnének kapni az emberek, hanem személyes történetekre, személyességre is szomjaznak, ezért sokat jelent egy helyi idegenvezető.
Az előadó bemutatta egy ábrán a jóllét PERMA-modelljét: mire van szükségünk ahhoz, hogy jó életünk legyen; ezek az alapelvek jól rávetíthetőek a vallásturizmusra – mutatott rá. Ezen a területen a legtöbb kutatás a Caminót vizsgálja, a transzformatív turizmust.
Ezt követően Nacsinák Gergely András ortodox pap, író, vallástörténész beszélt az Athosz-hegyi zarándoklat/turizmus sajátosságairól. Először is egy gyorstalpaló keretében összefoglalta a hely sajátosságait, például a „nem túl barátságos” geográfiai adottságokat – nincs vízszintes felület jóformán az egész félszigeten. Ez viszont éppen alkalmassá tette remeték és szerzetesek letelepedésére, már a középkortól kezdve. A keresztény aszketizmus összes formája jelen van, és tanulmányozható, „mint egy botanikus kertben”: a faodúban vagy sziklaüregben lakó remetétől a száz fős monostorokig.
A sok korlátozás ellenére is folyamatosan nő a látogatók száma, keleti és nyugati zarándokok egyaránt érkeznek. A nyugati zarándok számára általában hangsúlyos Az Út szerepe, a fizikai kihívás – aminek önmagában is lehet transzformatív ereje. Ezzel szemben a keleti zarándok számára a zarándoklat lényege az ottlét; itt Nacsinák Gergely elemezte a hallgatóság számára a görög zarándoklat szó etimológiáját, amelyben a kutya szó is szerepet játszik: mintegy „odakutyálkodunk”, odakuporodunk a gazda lábához. A nyugatiak Athoszon is rögtön gyalogolni akarnak, bakancsban indulnának neki a hegynek, amiről igyekeznek lebeszélni őket, főleg, hogy gyakran eltévednek. A keletiek pedig „odakuporodnak”, számukra a transzformatív erő nem a saját erőfeszítésükből fakad, hanem magából a szent helyből.
Gyakran előfordul, hogy aki turistaként megy oda, zarándokként hagyja el Athoszt pár nap múlva. A szerzetesek ott élnek, „munkaköri leírásukban” szerepel a vendégfogadás, ezért hagyják, hogy a látogatók részt vegyenek az ő életükben. Az engedélyezett három nap első hallásra kevésnek tűnik, azonban pont elég, ha az ember a szerzetesekhez hasonlóan csak kétszer kap enni, és keveset alszik, mert neki is fel kell kelnie a hajnali liturgiákra.
Domjánné dr. Nyizsalovszki Rita előadása már a délutáni szekció témáihoz közelített; az EKKE tanszékvezetője elmondta, a vallásturizmus flow-ban van, nő a piac, tágulnak a célcsoportok. Szakrális és világi motivációk is megjelennek, nő az aktív élmény szerepe, amit jól példáz az El Camino népszerűsége. Amiről beszélünk, több mint turisztikai termék; a Világörökségi Lista 20 százaléka a vallási örökséghez kapcsolódik.
Nyizsalovszki Rita ezután rátért előadása központi témájára: a 20. századi szentekhez és boldogokhoz kapcsolódó turizmus fejlesztésének lehetőségeire a sokszínű Kárpát-medencében, ahol élő búcsú- és zarándokhagyomány van napjainkig. Megosztotta személyes élményét is, amely ehhez a kutatási témához elvezette: egy szervezett látogatást a Conti utcai börtönben, ahol Mindszenty József raboskodott.
A már boldoggá avatottak mellett számos kanonizációs eljárás zajlik; többségükben olyan személyeké, akiknek élete és halála a kommunizmus éveihez köthető, és akiknek megítélése sok esetben vitatott az utódállamokban. A vallásturizmus erősebb azokon a pontokon, ahol már boldoggá lett avatva a helyhez köthető személy, így új vonzerőt ad a helynek. Fontos kérdés, hogyan szólíthatók meg a fiatalok: az előadó kiemelte az egy-két napos, belépő élmények szerepét; jó, ha aktív, megosztható, közösségi programot tudunk nyújtani. A digitalizáció csak eszköz legyen, ne cél. Kiemelte: a helyi közösség magáénak kell hogy érezze a kezdeményezést, őket ne díszletként kezeljük.
A délelőtti szekciót dr. Bódis Gábor zárta, a Hungary NEXT műhely és a Zarándok Akadémia egyik alapítója, aki már előadása címében is felvetette, hogy a zarándoklat lehet az újturizmus jövőmodellje. A jövő turizmusa tanulhat a zarándoklattól; vissza kell adni a desztinációk, a helyek lelkét. A zarándoklat lassú, személyes, közösségi, helyekben él. Az otthonunk a megszokott, a desztináció jelenti az újat – az újturizmus viszont azt képviseli, hogy a kettőt ötvözni kell, hiszen a desztináció is valakinek az otthona. A látogató résztvevő is, találkozás részese; változáson megy át.
Ha ez így van, mit változtasson a turisztikai szektor? – tette fel a kérdést Bódis Gábor. A válasz: szemléletváltás, korszakváltás, léptékváltás. Az együttműködés, egymás szolgálata mellett fontos segíteni a desztinációkat, növelni a közösségek kohéziós erejét.
A látogató általában a kontrasztot, a meglepetést keresi, ehhez szükség van választékra, fel kell kelteni az érdeklődését – hangsúlyozta az előadó.
Bódis Gábor előadása végén levetítette a Zarándok Akadémia társalapítója, Molnár András beköszönő videóját: a Sapientia hallgatója éppen Erasmussal tartózkodik külföldön, onnan üzent a Sapientia Nap résztvevőinek. Egy személyes élményét osztotta meg: korábbi útja alkalmával a zarándoklatát félbeszakította egy betegség, így végül lelkigyakorlattá vált az út. Ha el tudjuk engedni a prekoncepcióinkat, ott nyitott tér keletkezik, ahova az Isten be tud lépni.
Az ebédszünet utáni szekció Dejcsics Konrád OSB pannonhalmi kulturális igazgató előadásával kezdődött. A címben szereplő „látogatói út” kifejezés kétféle jelentéséről szólt, amely egyfelől a konkrét út, amihez például kiadványokat készítenek, információkat nyújtanak; másfelől egy átvitt értelmű, személyes út. Kérdés, hogy turistából zarándokká kell-e konvertálni a látogatókat – megosztotta, hogy egyre inkább problematikusnak érzi ezt a hozzáállást, mert leereszkedő, „majd mi megmondjuk” hangvételű, jóllehet a turista motivációi is tiszteletet érdemelnek. Amellett pedig a zarándok is elfárad, éhes, és még fényképeket is csinál – nevettette meg a közönséget.
Kérdés, hogyan őrzi meg egy szent hely az integritását. Nem egy hiányállapotot kell látnunk a vendégekben, érvényesnek kell látni a motivációikat – egyenrangúak vagyunk. A hely szentsége az imádkozó közösségből fakad.
A konstruktív pedagógia módszerére alapozva úgy lehet megfogalmazni a hozzáállásukat: a ránk bízottak tudáskonstruálását segítjük, azáltal, hogy mi magunk profik vagyunk a saját területünkön.
Változó megközelítésüket tükrözi, hogy külön csendes teret alakítottak ki a templomban; hogy inkább kérdéseket tesznek fel, lemondva arról, hogy mindent megmondjanak a hozzájuk érkezőknek. A vendégeket úton lévő emberekként kezelik; kialakították például a hallgatás ösvényét, amely egyfajta alacsony belépési küszöb a csendbe. Pre-evangelizációt jelent a személyes kapcsolat és a párbeszéd: bizalmi teret hoz létre, amelyben meg tudják szólítani az érkezőket – akik mintegy az ott élő közösségbe érkeznek meg.
A mátraverebély-szentkúti kegyhely vezetője, Pintér-Gyetvai Márta elmondta, Szentkúton mindenkit zarándokként fogadnak. A 21. században eddig két hullámban zajlottak a fejlesztések, melyek révén komplex turisztikai szolgáltatásokat alakítottak ki. A 2020-tól 2024-ig zajló fejlesztések célja többek között a szezonalitás megszüntetése, alternatív célcsoportok megtalálása volt. Ennek érdekében lett padlófűtés a templomban, kempinghelyek, családbarát szolgáltatások, büféskocsik; a Szentkút brand felépítése szintén céljaik között szerepelt.
Háromféle szálláslehetőséget nyújtanak jelenleg: 1-2 fős szobák, nagyobb csoportoknak alkalmas zarándokszállás, családoknak megfelelő apartmanok is rendelkezésre állnak már; egyre több a visszatérő vendégük. Be tudnak fogadni szervezett lelkigyakorlatokat, családos táborokat, és akár családi nyaralásoknak is helyet tudnak adni. Jövőképükben az új célcsoportok felkutatása, a vendégéjszakák számának növelése mellett a fenntarthatóság is szerepel.
A Veszprémi Főegyházmegyét Loószné Dömötör Enikő, az Érseki Iroda irodavezetője képviselte. „Ne üljetek a küszöbre” – hangzik magyarul a latin nyelvű intés, amely a Szent György-kápolna középkori küszöbkövén maradt fent, és amelyre a zarándokok nagy száma miatt volt szükség, ez volt talán az „első turisztikai pillanat Veszprémben”. Az érsekség már a középkorban népszerű búcsújáróhely volt, ezeréves a veszprémi vallásturizmus.
Beszélt a friss kutatásokról, amelyek bebizonyíthatják, hogy Szent Imre a Szent György-kápolnában tett tisztasági fogadalmat; majd a Várdomb 2021 óta zajló monumentális felújításairól, amely 250 év óta az első a maga nemében, és amelynek során 22 műemléki épület újult meg. A 2025-ös év történelmi jelentőségű az egyházmegye életében, elsősorban Bódi Mária Magdolna boldoggá avatása, illetve a főszékesegyház újraszentelése okán.
Végül a közelmúlt és a jelen tematikus sétáit és kiállításait mutatta be; melyek közül a Bogáncs és liliom tavaly Év kiállítása díjban részesült; majd megtudhatta a hallgatóság, miért szerepel egy különös nevű barátfüle az étlapon: amikor elhurcolták Mindszentyt és a kispapjait, vitték magukkal a vacsorájukat, és a börtönben ették meg a barátfüle maradékát – erről azután minden évben megemlékeztek.
A konferencián Katona Ilona turisztikai vezető ismertette a Tiszántúli Református Egyházkerületben zajló turisztikai tevékenységet, melynek elsődleges célja a misszió, és amelyben a tudatos turizmusfejlesztésnek kívánnak terepet adni. Az egyházi örökséget a vallásturizmuson keresztül lehet megőrizni és megismertetni. Céljuk, hogy az elszigetelt kínálati elemekből összehangolt rendszert hozzanak létre.
A tematikus utak közül kiemelten mutatta be a Középkori Templomok Útját a Felső-Tisza-vidéken, ahol sűrűn helyezkednek el a középkori templomok, és ahol a templomfelújítások mellett számos látogatóbarát fejlesztésre volt szükség, egyebek mellett változatos szálláshelyekre. Ekkor született meg Csarodán a látogatóközpont a régi iskolaépületből. Kerékpáros és más aktív túrákra is felkészültek, útvonalak hálózata és kerékpáros géppark várja a látogatókat. Részt vesznek a Nyitott Porta Napokon; Debrecenben három új templomhelyszín van, városfelfedezőjáték, Bocskai-örökségtúrák gazdagítják a képet.
Nagyváradról érkezett Csorba Sándor levéltáros, aki aktív részese a püspökség vallásturisztikai tevékenységének. Mint már az elején elmondta: ők pasztorálni szeretnének elsősorban, nem a vallásturizmus a cél. Bemutatván a térséget, a földrajzi és demográfiai környeztet, elmondta: kettős kisebbségben élnek magyarként és katolikusként. Bihar megyében 61 plébánia van, összesen 46 660 hívővel; Nagyváradon11 plébánia.
Szót ejtett a Szent Lászlóhoz, Istvánhoz és Imréhez köthető nevezetességekről, amelyek a turizmusban is jelentős szerepet játszanak. Erős a vendégforgalom, több mint 200 ezer fő évente; a katolikus, a református és a zsidó örökség is sokakat vonz; számos helyi együttműködés segíti a munkájukat.
Idővonal segítségével ismerhették meg a jelenlévők a váradi fejlesztéseket az egyházművészeti gyűjtemény 1992-es megnyitásától kezdve. A szakrális jelleg megőrzése mellett fenntartható üzleti modellre van szükség, ennek kapcsán hozták létre a Patachich Egyesületet, illetve nemrég jött létre a Centrum Patachich, amely egységes látogatói kínálattá fogja szervezni a tevékenységüket. Magát a Püspöki palotát évi 15 ezer látogató keresi fel.
A Sapientia Napot Domjánné Nyizsalovszki Rita moderálásával kerekasztal-beszélgetés zárta, melyen Treer Éva (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye), Katona Ilona, Róna Iván turisztikai igazgató (Mazsihisz) és Bódis Gábor vett részt.
A beszélgetésben számos érdekes téma merült fel, köztük a turisztikai szakemberek felelőssége, amelynek különösen súlya van napjainkban, amikor látható, érzékelhető, hogy a turizmus jelene nem fenntartható. Elhangzott az is, hogy egyszerre kell tudni adni a zarándoknak és a turistának, méltón, élményszerűen. Róna Ivántól megtudta a közönség, hogy a Dohány utcai zsinagóga évi mintegy 350 ezer látogatójából az erősen vallásos zsidó vendégek minden háttér információval rendelkeznek, de sokan mások igénylik a tudásátadást, ezért ők nagy hangsúlyt fektetnek az élő vezetésre, külön kidolgozzák a gyakran kérdezett témákat. Treer Éva elmondta, jól tudnak kapcsolódni a látogatóik az Imagine céggel közösen megvalósított tematikus sétákhoz, és külön hálás Erdő Péter bíborosnak, hogy bejuthatnak a Prímási palota 19. századi, máig működőképes konyhájába is a gasztrotörténeti túra során.
A szakrális terek és a helyi közösség védelme néha „vékony jégen” mozog, érzékeny téma lehet. Az egyik, a Menti.com-on érkező kérdést Dejcsics Konrádnak címezte a kérdező: Melyek a jelei annak, hogy túl sok a látogató, és ez a szent hely rovására megy? A válaszból kiderült, hogy fontos a határhúzás, a klauzúra szent és sérthetetlen. Évente kétszer „nagyon beengedik” a látogatókat: a húsvéti szent három nap, illetve az Arcus Temporum alatt – ennyit bír el a közösség.
Bódis Gábor felvetett egy gondolatébresztő szempontot: szerinte a turizmus nem feltétlen gazdasági, inkább társadalmi tevékenység, amely kitörési pontot jelent a helyi közösségeknek, életképessé tud tenni mikroközösségeket.
Végül Bagyinszki Ágoston rektor optimista hangú zárszavával ért véget az esemény, amelyről hamarosan videókat is közre tud adni a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola.
Fotó: Kormány Gábor