2026. szeptember 22-én hitoktatók és liturgikus/pasztorális munkacsoportok tagjai gyűltek össze a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében. A Sapientia Pedagógus Fórum sorozat első idei alkalma Máté-Tóth András teológus előadásával kezdődött, majd kiscsoportos beszélgetések következtek.
A Sapientia Főiskola részeként, Máté-Tóth András vezetésével működő Valláspedagógiai és Pasztorálszociológiai Kutatóintézet többéves kutatás keretében vizsgálja a szerzetesi fenntartású iskolákat, ennek részeként szervezték a tanévnyitó konferenciát a szerzetesi főiskola dísztermében.
A bevezető előadás kezdetén olyan alapvetőnek tűnő kérdések merültek föl, mint: Mi a hittan célja? Mire való szerintünk? Mit akarunk mi, hittanárok a hittannal?
Máté-Tóth András négy nagyobb témakörre tagolta Kutatói kérdések a hittanári identitásról című előadását, kezdve az egyházi dokumentumokkal, melyek világosnak és egyértelműnek tűnnek – amíg közülük csak egyet vettünk a kezünkbe. Ha többet is figyelmesen elolvastunk, összetettebbé válik a kép; erre példaként az 1979-es Catechesi tradendae dokumentumból láthattunk ma már némiképp meglepő idézeteket. Emellett az előadó kiemelte, érdemes elkülöníteni a hittant mint iskolai tantárgyat a katekézistől, amely „a hit élővé tételének eszköze”.
Előadása második egységében a nemzetközi szakirodalom alapján vizsgálta az iskolai hitoktatás sokféle célját. Máté-Tóth András szerint négy megközelítési mód rajzolódik ki: 1. Küldetés és szolgálat. 2. Reprezentáció és jog. 3. Vallástudományi-összehasonlító. 4. Szervezeti-strukturális.
Ezt követően egy korábbi, 1994-es kutatást mutatott be az előadó, amelyet a Szeged-Csanádi Egyházmegyében végzett, ahol akkoriban mintegy 300 hittanár tevékenykedett; közülük több mint százan (116-an) küldték vissza kitöltve a kérdőívet. A hittanárok típusait kívánta látni a kutatás, és a hozzáállások alapján három nagyobb csoportot azonosítottak: a rajongók, az elégedettek és az elvágyódók csoportját. Ezenkívül hat úgynevezett szakmaválasztási motívumcsoportot állapított meg 1994-ben Máté-Tóth András. Eszerint voltak, akik az iskolakultúrát szerették volna formálni hittanárként; másoknak a hit átadása volt a legfőbb szempont, megint másoknak a tanári szabadság, a szakmai lehetőségek, a tanúságtétel, illetve a szekularizáció ellensúlyozása.
Az előadás után az Ami kötelező, és ami nem témájú kiscsoportot Hortobágyi Attila (Szent Benedek Iskola, Szeged) vezette; Fedor Péterné Piroska (Szalézi Szent Ferenc Gimnázium, Kazincbarcika) Hittan a tantárgyak között, valamint Bozsik Zoltán (Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Eger) Hittan és/vagy katekézis, és/vagy még mi címmel vezetett kiscsoportot.
A rendezvény végén a résztvevők hozzászóltak a készülő új kérdőívhez, és egyben kifejeztek reményüket, hogy lesz lehetőség a jövőben is hasonló szakmai programokra.