„Mindenszentek ünnepe körül a legnemesebb titkok fátylai úsznak. A hétköznapok itt-ott ránk törő fásultsága fölött, lebegő pilléreken nyugszanak életünk magasabb eszményei: szentjeink hordozzák és valósítják meg azokat. Szentjeink: akik ott vannak templomunk falfestményein, vagy a névtelenségbe burkolózó, de éppen ezért néha talán még ragyogóbban sugárzó társaink. A halottak napját és az egyházi év utolsó szakaszát bevezető ünnep, Mindenszentek ilyen Isten fényével eltelt tanúságtévő életek fényjátékától ragyog.
Gondoljunk a tágabb baráti körünk, rokonságunk, családunk boldog emlékű elhunytjaira: Mindenszentek ünnepe róluk is szól! Mindazokról szól, akik Istenben célba érkeztek, hogy fényt és meleget sugározzanak ránk az esztendő zordabb napjain. Mindenszentekkel kapcsolatban éppen ezek az „áttűnések” a legérdekesebbek: rádöbbenhetünk arra, hogy valójában nélkülözhetetlen életszükséglet a számunkra, közösségeink számára az ő anonim jelenlétük, állhatatos imájuk, támogatásuk. Ők biztosítanak minket arról, hogy a hétköznapok sűrűjében is érdemes felemelni a tekintetünket! (...) Abban pedig, ahogy az eucharisztia ünneplése közben a szentek mellettünk állnak és körülvesznek minket, meghívás van: ne hagyjátok kihunyni a hiteteket, és a hitből sarjadt eszményeiteket!"
Mindenható, örök Isten, te megadtad, hogy egy napon ünnepeljük minden szented dicsőségét. Kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk nagy irgalmadat.