Interjú Bagyinszki Ágostonnal, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rektorhelyettesével
Ágoston atyát Pasaréten sokan mint lelkipásztort ismerik, de néhányan azt is tudják, hogy pasaréti tevékenysége mellett a Belvárosban található Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolához is ezer szállal kötődik: mint rektorhelyettes és mint tanszékvezető tanár. Hétköznapjainak ez utóbbi színtereiről kérdezte őt Török Beáta.
- Valóban, miközben ferences papként a szívem-lelkem itt van a pasaréti templomi szolgálatokban, illetve a rendházban, a növendékeink között, jelenleg én vagyok az egyetlen olyan tagja a nevelői közösségnek, akinek főállásban külső munkahelye van. Ez a munkahely az ötös busz vonalán, a Ferenciek teréhez közel található Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, ahol a rendi növendékeink is tanulnak. A Sapientia egy magyar férfi és női szerzetesrendek által megálmodott képzési központ, amely ugyanakkor nagy többségében civil hallgatókat képez. A hozzánk járók – azon túl, hogy jártasságot szereznek a teológiai tudományokban – szeretnének megismerkedni a magyar szerzetesség lelkiségi kincseivel, teológiai műhelyeivel.
- Ágoston atya a kezdetektől a tanári kar tagja. Miért éppen a „Sapientia” nevet kapta a főiskola?
- Kicsit szerényebben azt mondhatom, hogy én a második generációs tanári karhoz tartozom. De valóban, egy római ösztöndíjat követően, már 2001-től, tehát az alapítás után egy évvel tagja lettem a tantestületnek. Ferences részről Várnai Jakab atya volt az egyik társalapító, én pedig az ő korábbi tanítványaként kaptam meghívást az intézménybe. Lelkesít, hogy az ezredfordulón a maguk hittudományi főiskoláit egyesítő bencések, piaristák és ferencesek éppen a Sapientia nevet választották. Maga a szó latinul bölcsességet jelent. Itt szerzetesi kontextusban ennek különös jelentősége van, mert a sapientia arra a fajta ismeretre utal, amely nem a scientiához, az elvont ismeret-gyűjtéshez kapcsolódik, hanem a megismerésnek egy egyszerre elméleti és gyakorlati útját valósítja meg. Szeretnénk átelmélkedni, tapasztalatként is megélni azt, ami a teológia összefüggésében érdekel minket. Ahány szerzetesi karizma, annyiféle hangsúllyal, módszerrel, annyiféle módon közelítjük meg azt a vallási tapasztalatot, amely a katolikus-keresztény hitélet középpontjában van.
...
Számomra a Sapientia elsősorban a hitelesség műhelye, különösképpen is úgy, ahogy hitről való gondolkodás útján keressük a katolikus-keresztény hitelességnek az útjait. Másodszor, ez az intézmény a karizmák találkozásának, az együtt gondolkodásnak, a közösségi cselekvésnek a tere, ahol a magyarországi szerzetesrendek képviselői és a laikus hívek megismerik egymást, és ilyen módon formálják a közös jövőjüket a magyar egyház egészével együtt haladva. És harmadszor, nagyon fontos számomra a családiasság a Sapientia életében. Izgalmas, hogy az egyén intuícióin túl Isten milyen módon bízza rá a maga gondolatait, a maga indításait egy közösségre. Ha ennek a közösségnek a hangjára figyelünk, akkor közelebb juthatunk Isten Igéjéhez, mintha ki-ki csak a saját lelke mélyén, a szíve rejtekében tapogatózva keresné az utat. Ha nem állna rendelkezésre a Sapientia, bizony ma is meg kellene alapítani!
A teljes interjú Bagyinszki Ágostonnal a Pasaréti Körkép lapszámában és az alábbi csatolmányban olvasható.
Forrás: Pasaréti Körkép 2022/1