A Sapientia hagyományának megfelelően a szeptember 5-i Veni Sancte után adták át a diplomát az előző tanévben végzett hallgatóknak. Bagyinszki Ágoston OFM rektor ünnepi beszédét egészében adjuk közre.
Kedves friss diplomásaink, kedves családtagok, barátok, kollégák! Szeretettel köszöntök mindenkit a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola nevében ezen az ünnepi alkalmon. Hálát adunk azért, hogy ma együtt ünnepelhetjük végzős hallgatóink sikerét. Különleges ez a mai este, hiszen közvetlenül a Veni Sancte szentmisénk után gyűltünk össze, aminek még a hatása alatt vagyunk. Az eucharisztia maga is hálaadást jelent, és valóban ezzel a lelkülettel vagyunk itt, a diplomaosztón is: hálát adunk Istennek a végzett hallgatóinkért és mindazokért a kegyelmekért, amelyek ehhez a naphoz vezettek. Ugyanakkor hálát mondunk szüleiknek, családtagjaiknak is, akik támogatták őket; oktatóinknak és munkatársainknak, akik tudásukat és szívüket adták bele ebbe a sikerbe; és természetesen maguknak a végzősöknek, akik szorgalommal és kitartással végigjárták a mai naphoz vezető utat.
Intézményünk sajátos gyakorlata, hogy nem a nyár közepén, hanem az új tanév elején rendezzük meg a diplomaosztó ünnepséget. A gyakorlati okokon túl ennek mélyebb üzenete is van: arra szeretnénk ráirányítani a figyelmet, hogy most, amikor egy életszakasz lezárul, egy új – talán még lényegesebb – életszakasz is elkezdődik a diplomázók számára. Nem véletlen, hogy angol nyelvterületen a diplomaosztót „commencementnek”, vagyis „kezdésnek” nevezik. A kifejezés a latin inceptio szóból ered, mely a középkori egyetemeken az újonnan végzettek avatási ceremóniáját jelölte. A mai esemény tehát nem csupán a tanulmányok lezárásáról szól, hanem arról is, hogy a frissen diplomázó barátaink hivatalosan is megkezdik egy új életszakaszukat. Valóban, az ilyen ünnepélyes „kezdetek” mélyén mindig ott rejlik az újrakezdés ígérete – minden lezárásban egy új lehetőség csírája rejlik.
A keresztény ünneplés pedig különösen is a jövőbe tekint. Az eucharisztiában jelenvalóvá tettük Krisztus áldozatát és elővételeztük a menny örömét. Az egyház tanítása szerint az eucharisztia a Krisztustól megígért teljes öröm előíze, bizonyos értelemben a Paradicsom elővételezése, a jövendő dicsőség záloga. Vagyis
a keresztény ünnep mélystruktúrája mindig a jövőorientált jelenlét: hálát adunk a megtett útért, de közben előre tekintünk arra a beteljesedésre, amely felé Isten vezet minket.
Ma is így ünneplünk veletek: visszatekintünk az elmúlt évek közös munkájára, de tekintetünket már előre fordítjuk az előttetek álló jövő felé, és hisszük, hogy ez az új kezdet tele van ígérettel és reménységgel számotokra.
Főiskolánk neve Sapientia, ami latinul bölcsességet jelent. Ez a név számunkra küldetés és ígéret is egyben. Úgy gondoljuk, hogy az itt töltött évek alatt nem csupán diplomát és szakmai tudást kaptatok, hanem valami ennél is többet: életrevaló bölcsességet. Intézményünk alapítói szerzetesi közösségek, így az elmélet és a gyakorlat elválaszthatatlanul fonódik egybe értékrendünkben. Arra törekedtünk, hogy a gyakorlati ismeretek átadása mellett otthonra találjatok egy befogadó közösségben. Közepes létszámú, családias főiskolaként nálunk szinte mindenki ismer mindenkit, ami baráti légkört teremt.
Bízunk benne, hogy megtapasztaltátok: itt nem pusztán hallgatók és tanárok voltunk, hanem egy egymásra figyelő közösség, ahová örömötökben, bánatotokban mindig visszatérhettek.
A tudás, amit megszereztetek – legyen az teológiai, pedagógiai, szociális vagy bármilyen szakterületen szerzett ismeret – csak alap. Ehhez hozzáadott értékként kaptátok a bölcsesség lelkületét, hogy a tudásotokat helyesen tudjátok használni. Ahogy Charles Spurgeon mondta: „A bölcsesség a tudás helyes használata”. Nem attól lesz valaki bölcs, hogy sokat tud, hanem attól, hogy tudását jó és igaz célok felé fordítja. Az itt töltött évek során remélhetőleg nem csak ismereteket halmoztatok fel, hanem megtanultátok megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól, az értékest az értéktelentől – vagyis gyarapodtatok bölcsességben. A keresztény bölcsesség pedig több, mint puszta élettapasztalat: Isten ajándéka. A megboldogult Ferenc pápa tanítása szerint igazi bölcsesség az, ha „mindent Isten szemével nézünk”. Ez végső soron a Szentlélek ajándéka, amelyet azok nyernek el, akik nyitott szívvel fogadják be Isten szeretetét. A ma esti Veni Sanctén, a Szentlélek ünnepélyes hívásában is ezt kértük: kísérjen benneteket a Lélek bölcsessége egész életutatokon.
Hadd osszak meg veletek még egy gondolatot, amely jól kifejezi azt, amit mi, tanáraitok kívánunk nektek útravalóul. Mondják, hogy ha Krisztus szerinti bölcsességre jutottál, akkor kinyílt az elméd és a szíved, és beláttad, hogy a tanulás és növekedés egy életen át tart. Ezt a nyitottságot és tanulékonyságot vigyétek magatokkal! Ne gondoljátok, hogy most, a diploma kézhezvételével minden tudásnak a birtokába kerültetek. Inkább legyen bennetek alázat és kíváncsiság a továbbfejlődéshez.
A Sapientia-bölcsesség egyik jele éppen az, hogy felismerjük: mindig van mit tanulnunk, mindig lehetőségünk van jobbá, érettebbé válni.
Végzőseink útja most különféle irányokba vezet: van, aki tanárként, van, aki lelkipásztori munkatársként vagy épp más segítő hivatásban kezdi meg szolgálatát, és lehet, hogy lesznek, akik további tanulmányokat folytatnak. Bármerre is menjetek, ne feledjétek az itt megismert értékeket. Intézményünk küldetése – a nevéhez híven – az, hogy szívükben is érett szakembereket bocsásson útjukra. Olyan embereket, akik szakmai hozzáértéssel, emberi és társadalmi felelősségvállalással vannak jelen a világban.
A Sapientián igyekeztünk megmutatni, hogy a hit és a tudomány párbeszéde termékeny: nyitott gondolkodásra bátorítottunk benneteket, ugyanakkor a katolikus hit értékeihez való hűségre is.
Arra hívtunk, hogy egyszerre legyetek a társadalom aktív, alkotó tagjai és az egyház elkötelezett képviselői – hiszen korunk kihívásaira a hit fényében érdemes keresnünk a válaszokat. Most ti viszitek tovább ezt a küldetést. Számítunk rátok: számít a fiatalos lendületetek, és az a bölcsesség, amely kovásza a teljesebb boldogulásnak.
Most, a diplomák átvételével tehát, formálisan is befejeződik egy fontos életszakaszotok. De ahogyan hangsúlyoztuk, ez a pillanat új kezdet is. Örömmel és büszkeséggel engedünk titeket utatokra. Ne feledjétek: mindig tagjai maradtok a Sapientia nagy családjának, és mindig visszavárunk benneteket. Kívánjuk, hogy a nagybetűs Bölcsesség kísérje utatokat! Isten áldása legyen veletek, hogy mindazt a jót, amit itt kaptatok, kamatoztatni tudjátok saját boldogulásotokra és embertársaitok javára!
A diplomaosztó ünnepségről készült képek ITT megtekinthetők.