Miközben várakozunk, aközben történik a megváltás. S a megváltás működik bennünk anélkül, hogy tudomásunk lenne róla. Mást nem kíván tőlünk, csak azt, hogy engedjük, ne akadályozzuk. Megadni neki annyi időt, amennyire szüksége van. Várni annyi éjszakán át, sötétségen át, amennyire szüksége van. Már bizonyára észrevette: a várakozásunk - szeretetre, tavaszra, lélegzetvételnyi megpihenésre - mindig meglepetésként teljesül be. Mintha az, amire várunk, mindig váratlanul érkezne. Mintha a várakozás valódi értelme ez lenne: semmit sem előre elképzelni, kivéve azt, hogy meglepetésként fog érkezni. Csak arra várakozni, hogy meglepetés érjen. Ez a tudás egészen mélyről fakad bennem. Nem is tudás ez, hanem bizalom, suttogás, egy dal. (Christian Bobin)
Áldott Húsvéti ünnepeket kívánunk!