Duna-parti kaleidoszkóp címmel másfél napos konferenciát rendeztek a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, melyre elsősorban a partnerintézményeit hívta a főiskola. A Tudományok határmezsgyéi alcím is mutatta, hogy a tudományterületek közti barangolás, felfedezés lelkületében választhatták meg az előadók, miről szeretnének beszélni; elővehették, bemutathatták azokat a kedves témáikat is, amelyek amúgy „kilógnak” a szakterületükből.
A pozitív válaszokból kiderült, hogy számos felsőoktatási intézményből maga a vezető érkezik előadni, így a március 13., péntek délután ritka lehetőséget biztosított a dékánok, dékánhelyettesek, rektorok és rektorhelyettesek párbeszédére, a személyes találkozásra.
A legmagasabb szinteken képviseltette magát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE), az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE), a Gál Ferenc Egyetem (GFE), az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE).
A voltaképpen a márciusban esedékes Sapientia Nap kibővített változataként megvalósuló rendezvényt Kisnémet Fülöp OSB moderálta.
Bagyinszki Ágoston OFM házigazda rektor köszöntő szavaiban hangsúlyozta, közös gondolkodásra, párbeszédre hív ez a konferencia; találkozási teret szeretne létrehozni a Sapientia Főiskola.
Három szekcióban nyolc előadás hangzott el pénteken. A Társadalmi-szervezeti tapasztalat szekció Kiss Orhidea Edith, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar (ELTE PPK) dékánhelyettese előadásával kezdődött, aki a szervezeti bizalommal kapcsolatos kutatások eredményeit osztotta meg. A gyorsan változó, polikrízisben élő világunkban működőképes vezetői viselkedéseket vizsgálták, külön kitekintéssel a covid időszakára.
Ezt követően Zachar Péter Krisztián, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar (NKE ÁNTK) dékánhelyettese a kormányzás változó megközelítéseiről beszélt a komplexitás korában; tudománytörténeti áttekintésében kiemelte Magyary Zoltán (1888—1945) iskolateremtő, nemzetközi hírű tudós, a Magyar Közigazgatási Intézet alapítójának a munkásságát.
A Normativitás, szabályozás, intézményes tudás szekciót Komáromi László, a Pázmány Jog- és Államtudományi Kar (PPKE JÁK) dékánja nyitotta meg, a jogászképzés etikai dimenzióiról, a keresztény értékek bevonásáról osztva meg gondolatait, kiemelve a nagy előd, Zlinszky János munkásságát.
Birher Nándor, a Pázmány bölcsészkarának dékánja filozófusokat is segítségül hívva elemezte a szabályozáskomplexitást. Eddig jellemzően szavakkal szabályoztunk; a mesterséges intelligencia egy új kort hozott el a tömegével generált tartalmakkal.
A szekciót Szabados Tamás dékánhelyettes (ELTE Állam- és Jogtudományi Kar) zárta Értékek a magánjogban című előadásával; a nem szakértő hallgatóság számára is érthetően megvilágítva többek között a nemzetközi magánjog problémás eseteit; rámutatott többek között arra is, hogy a jog értékhordozó, az értékek védelmének egyik mechanizmusa.
A péntek délután harmadik szekciója a Szakralitás, teremtett világ, egzisztenciális tapasztalat címet kapta. Janka Ferenc görögkatolikus pap, a Gál Ferenc Egyetem rektorhelyettese a szakralitásra nyíló tér, idő, személyes kapcsolatok kérdését vizsgálta, irodalmi kitekintésekkel, többek között Rilke Archaikus Apolló-torzó című versét elemezve.
Pajtókné Tari Ilona, az EKKE rektora teremtésvédelmi témát mutatott be: hogyan szolgálják a tudományok a teremtés védelmét, ez hogyan valósul meg a gyakorlatban, például az egri egyetemen; milyen vállalásokat tettek ennek érdekében, a térségért is felelősséget viselve.
Végül a Sapientia rektorának előadása zárta az első napot. Bagyinszki Ágoston a fundamentális teológián belül is ismeretelmélettel foglalkozik; A tapasztalat határfogalma a kereszténységben címmel három fogalmat vizsgált abból a szempontból, hogy valóban tapasztalatról, tapasztalásról beszélhetünk-e például a bioszféra, a szervezeti bizalom vagy az igazság kapcsán; különbséget téve a tapasztalat különböző formái között.
Március 14-én, szombaton még inkább kaleidoszkópra emlékeztetett a program; ezen a napon az egyetemek delegált képviselői adtak elő, változatos témákban, az újdonság erejével is inspirálva a közönséget. Juhász Gergely, a Sapientia rektorhelyettese, majd Kék Emerencia, a Sapientia Morálteológia tanszékének docense, a rendezvény ötletgazdája köszöntötte a jelenlévőket. Kék Emerencia bemutatta a főiskola külügyi munkacsoportjában megszülető koncepciót, a partneregyetemekkel rendezett konferencia gondolatát.
A hallgatóság először az Észlelés és emberkép szekcióban két pedagógiai, gyógypedagógiai témájú előadást hallott: Svraka Bernadett (ELTE Tanító- és Óvóképző Kar) az óvodás gyerekek számolási készségeit mérő kutatásaikat ismertette, a papíralapú és a digitális módszerrel kapcsolatos tapasztalataikat, kitérve a gyerekek képernyőidejére is, amelynek negatív hatását a vizsgálat is tükrözte.
Regényi Enikő Mária (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar) magáról a gyógypedagógia karizmájáról, erről „a bölcsőtől a sírig” kísérő pedagógiáról beszélt; a fogyatékosság modelljeiről, a változó megközelítésekről, különösen is hangsúlyosan a 2000-es évek óta elfogadott „semmit rólunk nélkülünk” szemléletről, melynek jegyében a fogyatékos embereket is bevonják a róluk szóló kutatásokba, az oktatásba, a döntéshozatalba. A sokszínűség kapcsán utalt a Pápai Társadalomtudományi Akadémia 2024-es, a fogyatékosságot középpontba állító közgyűlésére, amely szintén hangsúlyozta a sokszínűség értékét.
A második szekcióban a Pázmány Információs Technológiai és Bionikai Kar (PPKE ITK) kutatásait ismerhették meg az érdeklődők; először Iván Kristóf prodékán mutatta be az eredendően is határterületen mozgó kar (BIOlógia + elektroNIKA) tevékenységét, jelentős sikereket felmutató kutatólaborjaikat, illetve a Cybathlon nevű „bionikai olimpián” való szerepléseiket. A zürichi versenyen olyan támogató technológiákkal lehet nevezni, amelyek a fogyatékossággal élőket a mindennapi feladatokban támogatják.
Iván Kristóf után Gelencsér-Horváth Anna, a látássérülteket, vakokat találmányaikkal segítő pázmányos kutatócsoport (Bionikus Látásközpont) egyik vezetője következett; a Cybathlonon első helyet szerző LetSee team tagja. A mobiltelefont vizuális tolmácsként használva jelentős mértékben lehet javítani a vak emberek életminőségét, támogatni önálló életvitelüket, erre fejlesztette ki kutatócsoportjuk – látássérült munkatársaik közreműködésével – a LetSeeApp néven elérhető ingyenes applikációt (iOS és Android verzióban is letölthető).
Hatalom, eskü, bizalom címmel két előadást hallhattunk a harmadik szekcióban: Vér Ádám (ELTE BTK Ókortudományi Intézet) az agyagtáblákra írt asszír királyi eskük lehetséges kapcsolatát vizsgálta a Deuteronomium több szöveghelyével; bemutatta a régészeti felfedezések függvényében változó nézeteket, valamint a szinte istenként tisztelt „szent szövegek” koncepcióját.
Ezt követte Falyuna Nóra (NKE ÁNTK) A tagadás hálójában – Az államtagadás és a tudománytagadás narratívái című előadása. A nyelvész előadó kiemelten foglalkozott a „dezinformációs narratív hálózatokkal”; majd egy már Magyarországon is megjelent, alternatív államot „alapító”, sok embert megtévesztő mozgalom (Sovereign Citizens Movement) tevékenységét ismertette. A pszichológiai tényezők kapcsán megemlítette, azt tapasztalták a kutatók, hogy bizonyos jelenségek összefonódnak: például a laposföld-hívők jó eséllyel oltástagadók is.
A szombati nap és a kétnapos rendezvény utolsó szekciója a Keresztény horizontok és hermeneutikai távlat címet kapta. Először Sárkány Péter egyetemi tanárt, az EKKE Társadalomtudományi Intézetének vezetőjét hallhattuk a keresztény identitású nevelésfilozófia kérdéseiről, a katolikus kötődésű filozófusok modernitáshoz való viszonyáról.
Maróti Gábor egyházjogász, aki a Pázmány Hittudományi Karát (PPKE HTK) képviselte a konferencián, azt mutatta be, miért szükséges a társtudományokat bevonni, szakértőket alkalmazni a kánonjogi igazságkeresésben. Rámutatott, a jog nem autonóm megismerési rendszer, hanem más tudományokra támaszkodik; a ténymegállapítás interdiszciplináris.
Végül az utolsó előadó, a Sapientia rektorhelyettese, Juhász Gergely a British Library egy 1994-es szenzációs könyvbeszerzésével indította előadását: ekkor vásárolt meg a könyvtár mintegy 1 millió fontért egy könyvritkaságot – az első angol nyelvű nyomtatott Újszövetség egy példányát, amelyet William Tyndale fordított.
Az eretnekség gyanúja miatt Angliát elhagyni kényszerülő Tyndale munkásságáról beszélt; a korabeli antwerpeni nyomdászokról és szerepükről a népnyelvű bibliák terjesztésében, illetve egy sporttáskáról, amelyben egy korábban félrekatalogizált, nagyértékű fordítás lapult. Végezetül kiemelte: Tyndale is az együttműködések révén tudott nagyot alkotni.
A Duna-parti kaleidoszkóp konferenciát Dobszay Benedek OFM, a Sapientia tudományos munkatársa zárta, aki a közös pontok keresését és a komplexitást emelte ki a felmerült témák kapcsán; hangsúlyozta, hogy a komplex dolgokat csak a határokra elmenve tudjuk vizsgálni. A határok veszélyeket is jelenthetnek, akár identitásválságokat is okozhatnak, de „határaidon ő ad békét” (vö. Zsolt 147).
Fotó: Merényi Zita; Kormány Gábor
Szerző: Verestói N. Anna/Sapientia Főiskola