A liber naturae metafora a keresztény gondolkodástörténetben egykor annak kifejezője volt, hogy a természeti világ titokzatos módon Teremtője gondolatait hordozza. Minden falevél és ágacska, minden fuvallat, ami megsimogatja a bőrünket vagy pirosra csípi az arcunkat, valami konkrét, érthető, örök tartalmat közvetít, egy teremtő logosz-darabkát, egy isteni gondolatszikrát, amely az Örök Logoszból valósít meg valami töredékeset, ám behelyettesíthetetlenül egyedit és lényegeset. Abból az Örök Igéből, aki a keresztények számára maga Krisztus, az Atya egyszülött Fia. A 19-20. század fordulóján ez a Természet Könyve – hagyomány a társadalmi képzetek mélyreható átrendeződése nyomán súlyos krízist élt át. Vajon van-e még ma értelme annak, hogy „olvassuk a Természet könyvét”? Az előadás erre a kérdésre keresi a választ, meghatározva az „olvasás” néhány lehetséges mai értelmezését.
ELŐADÓK:
Dr. Bagyinszki Ágoston OFM teológus
Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola
Dr. Mészáros Lukács biológus
Eötvös Lóránd Tudományegyetem
SZERVEZŐK:
Sapientia SzHF és PPKE Teremtésvédelmi Kutatóintézet, azon belül a „Természet Könyve
kutatócsoport alprojekt”
Az előadás után a résztvevőket szendviccsel és üdítővel látjuk vendégül.