Széthúzódó mezőnyben érezheti magát a mai keresztény ember a környezeti kérdésekkel kapcsolatban: legkésőbb Ferenc pápa Laudato si’ enciklikája óta a hívő közbeszéd része a teremtett világ iránti keresztény felelősség, de azért még ma is sok katolikus meglepve kérdez vissza a „teremtésvédelem” szó jelentésére. Világi és egyházi kezdeményezések sokszor radikális igényekkel, vagy úgy is érezhetjük: követelésekkel lépnek fel abban a tekintetben, hogy mi mindenben és hogyan kell(ene) – már régóta – felelősnek éreznie magát az embernek a többi teremtményekkel szemben, miközben mások az egész kérdéskört fenntartásokkal kezelik politikai, biblikus, tudományos vagy hétköznapi megfontolások alapján. Nyugati orientációjú életformánk mintha gyökerében nem lenne kompatibilis egy akár bibliai, akár ökológiai értelemben vett „szelíd” életformával – a hívő elkötelezettségnek van-e szerepe ebben? Előadásunkban megpróbáljuk körüljárni azt a kérdést, képesek lehetnek-e a keresztények „kiegyensúlyozottan radikális” álláspontot elfoglalni ebben a kérdésben, hogy – Ferenc pápa felszólítása szerint – „Jézussal való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz fűződő kapcsolataikban” (LS 217).
ELŐADÓ: Nobilis Márió (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola)