A szerzetesség mint az imádság iskolája

A szerzetesség mint az imádság iskolája
Kiadja a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola megbízásából a Vigilia Kiadó, Budapest, 2014.

Füzetünk a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2014. március 22-én rendezett tudományos konferencián elhangzott előadások szerkesztett szövegeit tartalmazza.

Az imádság alapvetően nem technika, hanem kapcsolat. Olyan fogalmakat merhetünk itt használni, mint intimitás, barátság, önátadás. Hénokról írja a Szentírás, hogy »az Istennel járt, és eltűnt, mert Isten elvitte« (Ter 5,24). Ez a néhány szó átfogja egy valóban kiteljesedett vagy inkább beteljesedett élet ívét. Az élet középpontja, a létezés súlypontja áthelyeződött az Atyába. Megvalósult a titokzatos, de valóságos éncsere, amiről Szent Pál olyan pontos szavakkal ad képet: »Élek, de már nem én, hanem Krisztus él bennem« (Gal 2,20). A keresztény kontempláció nem egy magasrendű intellektuális tudás, hanem tapasztalat egy jelenlétről. A szívemben megtapasztalom Krisztusnak és az Ő Lelkének átistenítő jelenlétét, s hagyom, hogy Isten újjáteremtsen a szeretetben, úgy, ahogy egyedül csak Ő képes. A meditáció, a belső ima egyik legmélyebb értelme az, hogy benne azok lehetünk, amik vagyunk: teremtmények, s tudatosan engedjük, hogy teremtsenek minket.”

Jeges Valéria Mirjam OCD