Könyvismertető
A világ vallásai : a befelé vezető út / D.E. Harding ;
[ford. Malik Tóth István]. - Budapest : Filosz, 2008.
Az igényes fordító, Malik Tóth István előszavában idézi Ram Dass találó megjegyzését, aki szerint e könyv – eredeti szakmája szerint építész végzettségű - szerzője D.E.Harding a “spirituális csibészek” hagyományához tartozik. Nekem is feltűnt az a magabiztos bátorság, amivel a létező nagy vallásokat áttekinti, helyenként némi tiszteletlenségtől sem mentesen.
Az olvasónak sokat segít a kötet elején két egyszerű ábra: az egyik a vallások fő elágazásait, összefüggéseit, nagy változásait mutatja be, az évezredeket is érzékeltetve, a másik a jellemző földrajzi elterjedtségüket jeleníti meg. Már itt észrevehető, hogy bizonyos tekintetben a könyv a marxizmust is a vallási jelenségek közé sorolja.
Lefegyverző egyszerűséggel invitál a szerző, mint egy idegenvezető, e gondolati-lelki körutazásra, érzékeltetve, hogy nem maradhatunk teljesen kívülállóak, fontos, hogy állást foglaljunk, sőt arra is veszi a bátorságot, hogy egy kétmondatos eszenciában fogalmazzon meg egy általánosan lényeges tanítást, amit ki-ki saját alkata és előélete szerint alkalmazhat saját életére, tölheti meg személyes vallási tapasztalataival.
A katolikus teológia megalapozása : bevezetés a teológiai ismeretelméletbe / Richard R. Gaillardetz ; [ford. Budai György ; lekt. Várnai Jakab ; előszó: Bagyinszki Ágoston]
(Sensus fidei fidelium : a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Fundamentális Teológia Tanszékének sorozata, 2063-0859 ; 1.)
Richard Gaillardetz „A katolikus teológia megalapozása: Bevezetés a teológiai ismeretelméletbe” című, magyarul frissen megjelent tankönyve a katolikus identitás alapvető logikájával ismerteti meg az olvasót. A könyv azt járja körül, ahogy a hívő ember bizonyosságot él meg a hitigazságokkal kapcsolatban, a hitletéteményt tanulmányozva, az Egyház életébe bekapcsolódva. E bizonyosságnak a végső forrása maga a Szentlélek Úristen. A bizonyosságnak azonban van két vonatkoztatási pontja ebben a világban is, mégpedig a hívő hitérzéke és az egyházi tekintély, amelyek együttesen teszik lehetővé, hogy a hívő meggyőződéssel fogadja be Isten kinyilatkoztatását. A hitérzék és a tekintély kettős pólusa feszíti ki azt az ismeretelméleti teret, amelyben az apostoli hitletéteményt szemlélve, az egyházi tanítás formát ölt, a teológiai gondolkodás és diskurzus lejátszódik. Sem egyik, sem másik pólus nem elegendő önmagában. A hitérzék és a tekintély együttes hatásában érthető meg, hogy valójában mi is a Szentírás, a Szenthagyomány és a Tanítóhivatal, és hogy ezek milyen szerepet játszanak a hitbeli megismerésben. Gaillardetz – a II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum kezdetű dogmatikus konstitúcióját követve – rámutat arra, hogy a Szentírás, a Szenthagyomány és a Tanítóhivatal „Isten bölcs rendelkezése szerint annyira összetartozik és egymásra van utalva (...), hogy egyikük sem lehet meg a másik kettő nélkül” (DV 10). Ugyanakkor, amíg a hitletéteményt együttesen alkotó Szentírás és Szenthagyomány Isten Igéjének közvetlen tanúja, a Tanítóhivatal ennek az isteni Igének csupán „a szolgálatában áll” (DV 10).
Hogyan döntsek? / Stefan Kiechle ; [ford. Németh Attila]. - Budapest : L'Harmattan Kiadó : Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, 2011.
Stefan Kiechlének, a német jezsuita rendtartomány főnökének könyve, a Hogyan döntsek?, mely a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Szerzetesteológiai Intézet Kis út sorozatában jelent meg, praktikus segítséget nyújt fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, hogy mit tegyenek egy adott döntéshelyzetben. A 21. században már nem divat az elköteleződés, sokkal inkább természetesebb a várakozás, az a fajta hozzáállás, hogy majd lesz valami. Azonban dönteni kell, sőt azt is fel kell ismernünk: azzal, hogy nem döntünk, mégiscsak hozunk egy döntést, sőt elszalasztjuk a szabadságunk adta választási lehetőséget, és csak sodródunk egy bizonyos irányba, sokszor abba az irányba, amelyhez a legkevésbé van affinitásunk.
A Szentlélek elleni megbocsáthatatlan bűn értelmezése / Kék Emerencia. - Budapest : Jel, 2011. (Erkölcsteológiai Könyvtár ; 10.)
Főiskolánk morálteológia tanszékének oktatója, dr. Kék Emerencia 2009 őszén sikeresen megvédett doktori (PhD) disszertációját adja most közre az Erkölcsteológiai Könyvtár.
A Mk 3,29-ben olvashatjuk: „Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak; de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem örök vétek fogja terhelni.” Ezt a mondatot járja körbe alaposan a kötet: a Márk evangéliuma után a másik két szinoptikus evangéliumban is megvizsgálja a szövegrészt és annak környezetét, majd összeveti ó– és újszövetségi egyéb helyekkel, amelyek a blaszfémiával vagy bűnök megbocsáthatatlanságával, súlyosságával foglalkoznak. Ezt a patrisztikus írók és a Zsinat utáni teológia mai értelmezése követi.
XVI. Benedek és a "liturgikus béke" / Christophe Geffroy ;
[ford.: Kaposiné Eckhardt Ilona]. - Budapest : Jel ;
Magyarszék : Sarutlan Kármelita Nővérek, 2011.
A Summorum pontificum (magyarul: „A pápáknak…”) kezdetű motu propriót XVI. Benedek pápa adta ki 2007. július 7-én. Benne a szabályozza a Boldog XXIII. János pápa által 1962-ben kiadott Misekönyv szerinti liturgiavégzést (az ún. „tridenti misét”), amelyet a II. Vatikáni Zsinatot követő, 1970-es liturgikus reform előtt általánosan használtak az Egyházban.
Élhet-e, s ha igen, milyen módon a római rítus két formája egymás mellett? Nem lesz-e szakadás ebből?
Jézus Krisztus személye a négy evangélium tükrében / Rudolf Schnackenburg ; [ford. Szegedi Iván].
- Budapest : L'Harmattan, 2010.
Joseph Ratzinger szerint Rudolf Schnackenburg (1914-2002) „a 20. század második felének minden bizonnyal legjelentősebb katolikus egzegétája német nyelvterületen”. Katolikus pap és újszövetségi egzegéta. A breslaui egyetemen tanult filozófiát és teológiát, majd itt szerzett doktorátust János evangéliumának elemzésével. Ezután Sziléziában kezdte meg lelkipásztori munkásságát. Később Münchenben, Dillingenben és Würzburgban lett oktató a városi egyetemeken. A pápai teológiai tanács tagja [1], számos könyv szerzője. Magyarul főként a Krisztus követése – ma és a nemrég megjelent, alább ismertetendő műve terjedt el.
A logoterápia tankönyve. Emberkép és módszerek / Elisabeth Lukas ; [ford. Bruncsák István].
Kiskundorozsma : Agapé, 2011.
A bécsi pszichiáter és neurológus, Viktor Emil Frankl (1905-1997) által alapított logoterápiát a harmadik pszichoterápiai iskola néven szokás emlegetni a pszichoanalízis és a viselkedésterápia mellett.
A hagyományos pszichológia lelki függőségeket tár fel és neurotikus elrendeződést talál, a logoterápia pedig szellemi függetlenséget valamint egzisztenciális elköteleződést. Alapvető hozzáállása a pozitív, az egészséges megtalálása az egyénben. Nem úgy gyógyítja a beteg részt, hogy azt próbálja csökkenteni, hanem az épet igyekszik növelni. A páciens hatékonyabban gyógyul, ha az élet értelmét mutatják fel neki, azt, amiben sikeres lehet, ahogy normálisan élhet.
A logoterápia úgy véli, hogy az ember mindig kész állást foglalni, túllépni dolgokon és szellemileg eldönteni, hogy mihez kezd vele (pl. a gyermekkori körülményekkel, anyakomplexussal, gyűlöletével stb.).
A logoterápia három síkra osztja az embert: szomatikus (testi), pszichikai (amely a közérzetet, ösztönöket, vágyakat foglalja magába) és noétikus (szellemi) dimenzióra. Mivel ez utóbbi nem betegedhet meg, ezért szomatikus és pszichikai síkon kell elérni a pácienst.
Az ember lelkének halhatatlansága / Bányai János.
- Szeged : Szerző, 2011.
„Csak a teste” – olvasható Gárdonyi Géza sírján. S elgondolkodik az ember, akár vallásos, akár nem: mit jelenthet ez? Én miben hiszek? Hiszek-e abban, hogy valamilyen formában fönnmaradok, hogy a szellemem, lelkem tovább él? Ezekkel a gondolatokkal foglalkozik Bányai János szeged-csanádi nyugalmazott esperes, teológiai tanár legújabb könyvében.
Már több, mint harminc műve jelent meg saját kiadásban, melyek közül ismerős lehet és könyvtárunkban megtalálható az Isteni pedagógia; Alapvető hittan, Összkeresztény katekizmus, amely összehasonlítja a baptista, evangélikus, katolikus, metodista, ortodox (görögkeleti) és református tanítást; Tudom kinek hittem ...(2 Tim. 1,12) : a lélekvándorlás érveinek elégtelensége; Hiszek a Szentlélekben: elvek, utak, viták Készítsétek az Úr útját... (Mt 3.3) : Gondolatok a keresztény egységről, valamint a Dogmatikai előadások vázlata című könyvei. Legújabb írása lírai hangvételű, kevéssé dogmatikus vagy tanító jellegű.
Amit a katolikusok valójában hisznek
52 válasz a katolikus hittel kapcsolatos gyakori téveszmékre
Karl Keating
Budapest : Szent István Társulat, 2011.
Jöhet egy amerikai bestseller?!
Kicsit valóban az – benne van az amerikai „mi majd megmondjuk a tutit” önbizalom. Mint ilyen, vitaindító is: nem teljesen biztos, hogy a szerzőnek igaza van mindenben. Ugyanakkor nagyszerűen használható és jó szívvel ajánlható katekumeneknek vagy oktatásukban, adható nem hívőknek, és szedhető belőle gondolat, hogy mit is válaszoljunk, amikor túl agresszíven vagy körmönfontan érkezik egy-egy, a katolikus hitet feszegető provokatív kérdés.
Verbényi István: Ministránsok kézikönyve
Budapest : Szent István Társulat, 2010.
Melyik ministráns nem hallott még a Ministráns ABC-ről? Sajnos igen kevés lehetőség áll rendelkezésére egy ministránsnak vagy ministránsvezetőnek, ha valaminek utána szeretne nézni. Verbényi István első könyvecskéje, az ABC 1999-ben erősen hiánypótló volt, s nem kevésbé hasznos az új kötet, a Kézikönyv sem.
Verbényi István Budapesten született 1938-ban. Budapesten többfelé teljesített papi szolgálatot, majd teológiatanár és prefektus lett az esztergomi szemináriumban. Ezután tanulmányi szabadságra ment Rómába két évre. 2001 óta nyugállományban van, ez azonban nem jelent tétlenséget: püspöki tanácsos, az Országos Liturgikus Tanács tagja, a Budapesti Kántorképző tanfolyam igazgatója, protonotárius, kanonok, az egyházzenei bizottság vezetője és a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet igazgatója.
|
